Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-09-01 / 1. szám - J. U. Afanaszjev: A tanítási óra másfajta értelmezése
lényegesen javult a tanulók kifejező- készsége. A jó tanulók számára több beszédlehetőséget kell biztosítanunk. Hasznos tevékenység lehet a tanítás utáni szervezett foglalkozás. A legtöbb segítséget azok a tanulók igénylik, akiknek az otthoni környezetben nincs lehetőségük a szlovák nyelvű beszédre. Tanulóinkat arra ösztönzőm és ügy vezetem, hogy nézzék a bratislavai televízió műsorát, mert ez is hozzájárul szókincsük fejlesztéséhez. Ugyanúgy felhívom figyelmüket a rádió gyermekműsoraira. Ezekről lelkesen számolnak be a tanítási órákon vagy a beszélgetések során. Tanulóim érdeklődve hallgatják a hanglemezről megszólaltatott meséket. Ilyen mesék például a Sestričky kozičky, Snehulienka a sedem trpaslíkov, Ako išlo vajce na vandrovku, Popoluška stb. Minden tanévben nagy szorgalommal készülünk a „Poznaj slovenskú reč” versenyre is. A tanulóknak e verseny során lehetőségük nyílik nyelvi készségeik és képességeik bemutatására. A versenyben eddig mindig jó eredményt értünk el, ami a tanulókat is további becsületes és lelkes munkára, a szlovák nyelv szeretetére ösztönzi. Végezetül szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a szlovák nyelvet tanító pedagógusnak kezdeményezően és alkotó módon kell alkalmaznia az új munkaformákat és módszereket. A hatékony módszerek lehetővé teszik, hogy eredményesen fejlesszük tanulóink kifejezőkészségét, s ugyanakkor megfelelően neveljük is őket. BENEDIKTY MAGDOLNA, Pelsöci (Plešivec) Alapiskola A tanítási óra másfajta értelmezése A pedagógia kérdéseivel foglalkozó cikkek már évek óta bírálják a hagyományos felépítésű kombinált (vegyes) típusú tanítási órákat: ezek nem váltják ki a tanulók érdeklődését a tananyag iránt, nem vezetnek a tanulók aktivizálásához. Az általuk nyújtott ismeretek rendszerint nem elég tartósak, nincs kellő mélységük, háttérbe szorul a nevelés és személyiségformálás fontos feladata. Az új tananyag feldolgozására szánt hagyományos tanítási óra általában a már elsajátított ismeretek számonkérésével kezdődik, amelyek tematikailag nem feltétlenül alkotnak egységet az új anyaggal. Az ellenőrzési folyamat velejárója, a kellemetlen feszültség pedig egyáltalán nem készíti fel a tanulókat a rájuk váró aktív alkotó tevékenységre, ellenkezőleg kifárasztja őket, elvonja figyelmüket az új feladatok megoldásától. A számonkérés meghatározott időt vesz igénybe az új tananyag magyarázatának rovására. Egyetlen megoldás kínálkozik a tanító számára — „kész” ismeretanyagot ad le, a tanulókat hallgatóságként kezeli és megköveteli, hogy minél többet jegyezzenek meg elbeszéléséből, amit a 15
