Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-12-01 / 4. szám - Milada Harineková: Sürgető feladat

ban több tantárgyba is hatékonyan vonhatjuk be a kábítószerezés elleni harcot. A 9—15 éves tanulóknál fontos a dohányzás és az alkoholfogyasztás elleni kampány érzelmi és ésszerű indoklása. A tanulókat meg kell ismertetnünk a dohányfüstben előforduló káros anyagokkal, rá kell mutatnunk a dohányzás okozta egészségügyi, gazdasági, szociális, esztétikai és egyéb károkra, s így kialakítani bennük a dohányzással szembeni negatív elutasító állásfoglalást. Az egészséges életmóddal kapcsolatban egyúttal pontosan megfogalmazott alapokat kell leraknunk számukra, rendszeresen ápolnunk kell a munkával, sporttal és más tevékenységgel kapcsolatos jó szokásaikat.

Következetesen vigyáznunk kell arra, hogy kiiktassuk az ún. „tapasztaltabb” dohányosok rossz hatását az egy- ívásúak csoportjára.

Ebben a korban következetes megelőzésről kellene gondoskodnunk, az első dohányzási kísérletet teljes, valamint a további titkos cigarettázás felszámolását kellene célul kitűznünk, s ez azt jelentené, hogy fokozatosan csökkenne a dohányzók száma más korcsoportokban is (Katriak, 1987).

A serdülők toxikomániájára vonatkozó megelőző nevelésnek főként arra kell hangsúlyt helyeznie, hogy megtanítsa a fiatalokat a stresszhelyzetek legyőzésére, arra, hogy józanul oldják meg a konfliktusokat, felkészítse az ifjúságot azoknak a szociális szerepeknek az átvételére, amelyeket majd az életben vállalnia kell, konkrét helyzetben megmutassa, hogyan lehet elégedettséget kiváltó szociális viszonyokat teremteni. Tájékoztatnunk kell a fiatalokat és a szülőket arról, hogyan nem veszítik el kölcsönös kapcsolatukat (nem feltűnő ellenőrzéssel, demokratikus nevelési elvek megvalósításával, a családon belüli munkamegosztással).

Az egyes tantárgyakon belül, és adódó alkalmakkor bővítenünk kell a serdülők ismereteit a toxikus anyagokról, a cigarettáról, a szeszes italokról, az általuk okozott betegségekről, anyagi és egyéb hátrányaikról. Ez úton erősödik negatív hozzáállásuk. Propagálni kell körükben az egészséges életmódot, a sporttevékenységet, közhasznú szabadidejük helyes kihasználását. A dohányzás elleni harc fontos intézkedése lehet a pedagógusok, orvosok munkahelyi, utcai és nyilvános helyeken betiltott cigarettázása (Katriak 1987).

A fiatalok káros hatások elleni megelőző védelme a pedagógusok, egészségügyi szakemberek, pszichológusok szoros együttműködésétől függ. Az egészségvédelem szerepe ebben a törekvésben vitathatatlan. Hatása a 12-ik életév körül a legintenzívebb, akkor, amikor még nem túl erősek a pubertáskori ingadozások. Egészségügyi felvilágosításra van szükségük a pedagógusoknak, nevelőknek és a szülőknek is, akik e fontos problémakörről és az azzal kapcsolatos veszélyekről gyakran kevesebbet tudnak, mint tanulóik és saját gyermekeik.

Dr. MILADA HARINEKOVÄ, docens, kandidátus, Pedagógiai Fakultás Nyitra (Nitra) Ford.: T. K.

OLVASTUK:

Nyilas Misi csak debreceni diák nem akart lenni. A tanulás ellen nem tiltakozott, sőt, tudásvágya fölért egy iskolányi gyerek tudásszomjával. Tanító akart lenni, igaz, nem akármilyen, hanem az emberiség tanítója. Könnyű volt neki — mondhatják az iróniára hajlamos emberek —, ő csak arra akart tanítani mindenkit, hogy „légy jó mindhalálig”. Akkoriban nem volt halmazelmélet, analitikai kémia, számítógépkezelés stb. Volt ugyan helyette latin, meg még néhány — számunkra már ismeretlen — tantárgy, de a tanulás nem a család, hanem a gyerek ügye volt.

(Barátnő, 1988, 11. szám)

123