Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-09-01 / 1. szám - Matlák Jolán: Tapasztalataink a szülőkkel való együttműködés terén

A Szülők és Iskolabarátok Szövet­ségével való együttműködésünk tapasz­talatait szeretném az alábbiakban köz­readni. Első lépésünk ezen a téren nyitott napok, nyitott foglalkozások szervezé­se volt, melyek előtt felhívtuk a szü­lők figyelmét arra, milyen foglalkozást — tevékenységet figyelhetnek meg. milyen feladatot tűztünk ki, és milyen módszert alkalmazunk a feladatok tel­jesítése során. Ezenkívül a nap bár­mely szakaszában a csoportszoba és az öltöző falába épített ablakon keresztül figyelhették gyermekeiket különböze tevékenységek közben. Természetesen az ilyen bepillantások akkor értékesek és akkor nagyobb jelentőségűek, ha a szülő gyakrabban és hosszabb időt is eltölthet az óvodában. Megismerheti az ott folyó munkát, és új oldaláról fi­gyelheti meg gyermekét. A Szocialista Akadémia előadásait szülői értekezletre tervezzük. Eredmé­nyesebbek azonban az osztályértekez­letek, ahol a korcsoport jellegzetes problémáival foglalkozunk, vagy a nyi­tott foglalkozás eredményeit elemez­zük. Ennek ellenére sokszor elhang­zott pedagógiai tanácsüléseken, milyen nehéz az óvodát és a családot köze­lebb hozni egymáshoz. Tehát találnunk kellett olyan módszert, amellyel fokoz­hatjuk a szülők aktivitását, bizalmát a nevelőmunka színvonalának emelése végett. így került sor a játékos családi sport- vetélkedőre. Ahogy a neve is mutatja, itt szülő-gyermek együtt játszik, iz­gul, örül, akár néző, akár versenyző, mert itt nincs vesztes. Őszintén meg­vallva, először nagy izgalommal ké­szültünk erre a rendezvényre, féltünk hogy a szülők nem fogadják szívesen kezdeményezésünket. A játék megin­dításának pillanatában azonban elpá­rolgott az aggodalmunk, mert a gyer­mekek játékos kedve átsegítette a szü­lőket a nyilvános szerepléstől való fé­lelmen. A szervezéskor ügyeltünk ar­ra, hogy olyan játékokat tűzzünk ki. amelyek rossz idő esetén is lebonyo­líthatók. Ilyenek a háromlábfutás, a to­jásjáték, a zsákban futás, a vizes sta­féta, az etetgetős, a téglafutás stb Ezekben a játékokban a nehézségi fok­tól függően a gyermekek szüleikkel al­kottak párokat, vagy külön csoportban szülők—gyermekek versenyeztek az óvónők irányításával. A sportdélután hozzájárult az ott szerzett élményeken kívül ahhoz is. hogy a szülők felismerjék: fontos, hogy minél több időt fordítsanak a gyerme­keikkel való meghitt együttlétre, közös játékra. Óvodánkban azóta a gyermek­napokat is ilyen célból szervezzük. A Szülők és Iskolabarátok Szövetsé­ge vezetőségének segítségével kirán­dulást is szervezünk a gyermekek ré­szére, például szánkázást, sízést a he­gyekben, hajókirándulást, állatkert-lá- togatást. A közös élmények sokáig ké­pezik gyermekeink beszédtémáját, s hozzájárulnak a gyermekek beszédé­nek fejlesztéséhez. Ügy érezzük, hogy már az óvodáskorban mindent meg kell tenni gyermekeink világszemléle­tének fejlesztéséért; ehhez szintén jc alapul szolgálnak a fent említett kö­zös akciók. A kirándulásokon és az óvodai rendezvényeken való részvéte] egyben azt is eredményezi, hogy oda­haza folytatják az élmények, látottak közös értékelését, s ez jó lehetőséget teremt az otthoni beszélgetésekhez. Az említett óvodai rendezvények, kirándu­lások mindannyiunk számára bizonyí­tották, hogy hároméves munkánk a szü­lőkkel együtt vált teljessé. Őszintén elmondhatjuk, hogy ma már a szülők bátran kérnek tanácsot egy-egy neve­lési helyzet helyes értelmezésére és megoldására. Aktivitásunk nemcsak az elméleti kérdésekre irányul, hanem az óvoda technikai felszerelésének bőví­tésére is. Az anyagi feltételek javítá­sára a szülők munkájukat ajánlották fel. Szabadnapokon társadalmi munkát szerveztek a közeli szövetkezetekben — szőlőt és almát szüreteltek. Az óvo­da ilyenkor természetesen üzemelt. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom