Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1988-05-01 / 9. szám - Sz.J.: Mit ír a Köznevelés a külföldi iskolaügyéről? / Figyelő

Mit ír a Köznevelés a külföld iskolaügyéről?

Sok mindent. Az elmúlt évben különösen sokat foglalkozott a Szovjetunió iskolaügyével, az átalakítás pedagógiai problémáival, a korszerűsítés kérdéseivel a felsőoktatásban. Számos vitát is ismertetett a szovjet iskoláról (21. szám), a társadalomtudományokról (30. szám), „Kidolgozzák az iskola önerejéből történő fejlesztésének rendszerét“ címmel közzétették a szovjet minisztérium vitaanyagát a közoktatás fejlesztéséről (38. szám). Olvashatunk a szakmunkásképzőben folyó nyelvi nevelésről (15. szám) és a magyarul tanuló moszkvaiakról (24. szám) is.

Bár lényegesen kisebb számú cikket közöl a többi szocialista ország iskolai problémáiról, a paletta így is elég színes. Megtudhatjuk, milyen az informatika a bolgár iskolákban (40. sz.), milyenek a lengyel közoktatás aktuális problémái (9. sz.), hogyan valósítják meg itt a tehetséggondozást (28. sz.). Csehszlovákiáról a falusi iskolák korszerűsítése kapcsán esik szó (11. sz.), illetve Kiss Gy. Csaba Egy nemzetiségi magyartanár portréja címmel Gáspár Tiborral folytat beszélgetést (14. sz.).

A Német Demokratikus Köztársaságról 3, A Német Szövetségi Köztársaságról 4, Jugoszláviáról, Franciaországról 3—3, az USA-ról 2, Japánról, Kínáról, Mexikóról, Angliáról 1—1 írás olvasható elsősorban az említett országok iskolarendszerének ismertetése céljából. Ezt szolgálják különben A világ válaszai oktatási kérdésekre sorozat cikkei az iskola- kezdésről, a nem iskolarendszerű szakmunkásképzés problémáiról, a tehetséggondozásról, a tőkés országok analfabétáiról stb., ahol egy-egy írás az összehasonlító pedagógia módszereivel taglalja az adott probléma kezelésének módját különböző országokban.

Az 1988-as évfolyamban többek között a testnevelés tanítását fejtegeti Fleigné Boda Sarolta az 1. számban négy szocialista országban megvalósuló reformtörekvések, újonnan bevezetett tantervek, változások kapcsán Megtudjuk, hogy Lengyelországban a 70-es évek előtt főként a mozgástanulás didaktikai feladatait határozták meg a tantervekben. A központi előírásokat mind a tanároknak, mind a tanulóknak szem előtt kellett tartaniuk, s ezt az iskolát irányító szervek ellenőrizték is. Ebben a helyzetben háttérbe szorult az egyéni képesség kibontakozása, nem volt lehetőség a differenciálásra, a tanulók egyéni érdekeinek, képességeinek figyelembevételére (persze ez a többi tantárgyra is jellemző volt).

A 70-es évek közepén Lengyelországban erősen visszaesett a verseny- sport és vele együtt az iskolai testnevelés. Ezen változtatni kellett. A tanulók sokoldalú képzése végett igyekeztek egyértelműen megfogalmazni a célokat: a tanulók aktivitásra nevelését, képességeinek a megismerését, a mozgásszeretet igényének a kialakítását stb. A továbbiakban a kérdés nemcsak az, hogy miként tanítsák pl. a kézilabdát vagy az atlétikát, hanem hogy mit szolgál a tanításuk, a szerzett ismeretek hogyan hasznosíthatók az életben. Ehhez szükség van

284