Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1988-05-01 / 9. szám - Sz.J.: Mit ír a Köznevelés a külföldi iskolaügyéről? / Figyelő
a testnevelők módszertani kultúrájának az emelésére is. Bulgáriában a legfőbb cél, hogy a testnevelési órákon is az életre neveljék a tanulókat. Az utóbbi években a hangsúlyt a tanulók cselekvőképességének és önállóságának a fejlesztésére helyezték. Fontosnak látják, hogy képesek legyenek saját maguk edzésére is, aminek felnőttkorban lesz jelentősége. Ehhez többféle kísérleti programot készítettek, melynek egyik része a törzsanyag. Ennek megtanításával javul a tanulók mozgáskoordinációja, az alapvető elemek elsajátítása pedig a minimális mozgástapasztalat megszerzését teszi lehetővé. A tananyagot egyénileg, párokban vagy csoportosan dolgozzák fel a tanórán. A tantervi kiegészítő anyag feldolgozása során a tanulók nagyobb önállóságot kapnak. Ez azt jelenti, hogy a tanár segíti a tanulókat a kiválasztott anyag elvégzésében. Szeretnék, ha a tanulók maguk is keresnék az egyes sportágak megismerésének lehetőségét. Az NDK-ban a figyelem már a legújabb tantervekre irányul. A tízosztályos iskola tantervének a bevezetését 1989-ben tervezik, addig még sok szakmai szemináriumot rendeznek, ahol a tanárok megismerkednek a programmal, meg is vitathatják és módosító javaslatokat is tehetnek. A korábbi tantervekben nagyon fontos szerepe volt a sportági képzésnek, a teljesítménynek, mert a sport alkalmas arra, hogy a gyermekek mozgás- kultúráját megalapozza, de nem elég csak a biológiai szempontokat hangsúlyozni. Szakítanak az élsportközpontúsággal, az iskolai testnevelésben nem lehet cél az eredményhajhászás, a mindenáron való teljesítményfokozás. A tantervben ezért nem centiméterekben vagy másodpercekben mérhető teljesítményszinteket adnak meg, hanem a tanulók fejlődésének a feltételeit írják le. Módszertani megújulást is sürgetnek. Az értelmetlen gyakorlatozás, a drill helyett új típusú stratégiákra van szükség. Olyanokra, amelyek az értelmes cselekvést, a gondolkodás fejlesztését helyezik előtérbe. A 10. számban Szabó Mária Az iskolák irányítása néhány nyugat-európai országban címmel hangsúlyozza, hogy mindinkább napirendre kerül a pedagógusok, szülők és diákok beleszólási joga az iskola életének a szervezésébe, irányításába. Néhány tendenciát mutat be. Az Egyesült Királyság országaira a nagyfokú decentralizálás jellemző. Az iskolával kapcsolatos lényeges döntések joga a helyi hatóságok kezében van, amelyek földrajzi, közigazgatási területként az ott élő lakosság által választott testületek. Az ő tulajdonukban vannak az iskolák, anyagi erőforrásokkal rendelkeznek, tanárokat neveznek ki, jutalmaznak, beleszólhatnak a tantervek összeállításába. Az iskolákban igazgató tanácsok működnek, melyek tagjait a helyi hatóságok nevezik ki a művelődési minisztérium által meghatározott szempontok alapján. A 70-es években kezdődött meg ezeknek a testületeknek a reformja. Míg az angol oktatásirányítási rendszerre a decentralizáltság jellemző, Franciaország oktatásirányítási rendszere hagyományosan centralizált. Egy 1986-ban kibocsátott törvény kimondja, hogy minden megyében és akadémián létre kell hozni az ún. közoktatási tanácsot, amelynek tagjai a lakosság képviselői, a megye és a körzet (régiói delegátusai, az alkalmazottak és a felhasználók. Az iskolák általános pedagógiai szerkezetét minden évben az állam illetékes képviselői szabják meg, ők határozzák meg az állások számát. A demokratikus iskolairányításban a skandináv országokban a tanárok mellett a gyermekeknek, a szülőknek és 285
