Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1988-02-01 / 6. szám - Sz. J.: Könyv a gyógypedagóiai iskola-egészségtanról / Könyvekről
Könyv a gyógypedagógiai iskola-egészségtanról Pedagógusberkekben már régóta ismert dolog, mennyire fontos a tanítók és a gyógypedagógusok rendszeres együttműködése. Az esetek igen nagy többségében csak a gyermekkel naponta találkozó nevelő ismerheti fel a rendellenességeket, s csak vele együtt dolgozhat eredményesen az orvos, a pszichiáter, a gyógypedagógus. Ezért tanácsos figyelemmel kísérni minden publikációt, amely elősegíti az ügy — a rendellenességek lehető legjobb csökkentése, a felzárkóztatásbiztosítás — érdekében végzett aktív tevékenységet. A nemrég megjelent Gyógypedagógiai iskola-egészségtan főiskolai tankönyv, amelyet a szerkesztő, Göllesz Viktor gyógypedagógusok, pszichológusok, orvosok és más szakemberek tanulmányaiból szerkesztett egységbe. A magyar gyógypedagógia eredményei a komplex, sokoldalú fejlesztés elvére alapoznak, ez a legfőbb érdeme, ezért figyelnek fel rá az ország határain túl is (pl. a Szovjetunióban]. Ennek a könyvnek a korszerű és hiteles ismeretek nyújtásán túl az a legfőbb értéke, hogy tettekre mozgósít. A fiziológiai törvények könyörtelen objektivitása döbbenti rá az olvasót arra, milyen óriási jelentősége van a gyógypedagógiai tevékenység különböző formáinak, a megelőzésnek pedig különösen. A rengeteg példa közül igen erős benyomást kelt a hallássérültek és beszédhibások egyáltalán nem csökkenő nagy száma, akiket a kellő időben meg lehetett volna védeni a károsodástól. A bevezetésen és a problématörténeti fejezeteken kívül a kötet szerkesztője, Göllesz Viktor ír a különféle kórképekről, a pszichopédia egészségügyi vonatkozásairól, a személyi és tárgyi feltételekről, a pályaválasztásról, az egészségnevelésről. Buday József a fogyatékos gyermekek testi fejlődéséről és táplálkozásának néhány kérdéséről közölt tanulmányt. Mágenheim Mihály a különféle kórképeket és a gyógypedagógiai intézmények dolgozóinak, tanulóinak egészségvédelmét taglalja. Horváth László az értelmi fogyatékosok, Palotás Gábor a látási fogyatékosok, Kullman Lajos a mozgás- sérültek speciális egészségügyét tárgyalja. A hallássérültek és a logopédia higiéniájáról Palotás Gábor ír, támaszkodva a világszerte ismert magyar szakember, Bárczi Gusztáv nézeteire, akinek hallásébresztő és hallásnevelő eljárásai arra alapulnak, hogy az agykéreg közvetítésével a látást és a mozgást is a hallássérültek kommunikációjának szolgálatába állítja. A szerkesztő hangsúlyozza, hogy ez a kötet tankönyv, s ennek a funkciónak világos szerkesztésével, egyértelmű megfogalmazásaival és irodalmi utalásaival teljes mértékben eleget is tesz. Nagyon ajánlatos, hogy minél több pedagógus ismerje és használja. Sz. /.
