Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1988-02-01 / 6. szám - Szeberényiné Z. Judit: A munkára nevelés / Figyelő

A munkára nevelés

Az oktatás nevelési funkciója elképzelhetetlen az iskola és az élet szoros kapcsolata nélkül. A noszf 70. évfordulójának az évében rendezett tasken- ti nemzetközi politechnikai szeminárium témája a tudományos műszaki haladás és a szocialista országok jelenlegi társadalmi feladataiból eredő politechnikai képzés kérdései és problémái voltak. Elemezték az ifjúság alkotó munkára való felkészítésének az eredményeit és feladatait. Hangsúlyozták, hogy az iskolai oktatás nevelő hatása mennyire összefügg a tudományos-műszaki haladással és a társadalom szociális gazdasági fejlődési folyamatának a meggyorsításával. Egyre növekvő tendenciát mutat az a perspektíva, hogy tekintettel a tudományos-műszaki haladásra fokozódik az ismeretanyag politechnikai jellege. Hogy a politechnikai képzés a műszaki fejlődés tényére támaszkodhasson, a következő szempontokat ajánlatos hangsúlyozni:

— az oktatás és a termelőmunka összekapcsolása az egyes országrészek, vidékek lehetőségei és szervezése szerint úgy, hogy a tanulók minél több szociális tapasztalatra tegyenek szert a termelés környezetéből, körülményeiről, akár mint megfigyelők, akár mint meghatározott munkafeladatok teljesítői,

— a tanulók szakszerű felkészítése olyan értelemben, hogy jártasságaik és készségeik kapcsolatban legyenek egy meghatározott terület ipari jellegével. A munkához való jó viszony kialakítása többféle munkatevékenységen keresztül és szélesebb koncepcióban történjen, ne kisipari módon: Fontos:

— a huzamos ideig tartó pályatájékoztatás jelentősége, melynek során bizonyos pálya kiválasztása, meghatározása, a foglalkozások megismerése széles körű elméleti tájékozódás alapján megy végbe. Igen fontos a gazdag szakköri tevékenység, a politechnikai irányultság, illetve a pályatájékoztatás szempontjából, a tanuló tevékenységében kell konkrétan megnyilvánulnia az adott pályához szükséges reális lehetőségeknek, készségeknek. Ha a politechnikai ismeretekre a tanulók az élettel, a termeléssel szerves kapcsolatban tesznek szert, ezek a munkásfoglalkozásokra irányítás alkalmas eszközeivé válnak;

— a tanulók felkészítése a munkára, melynek során a munka kultuszát mint a legmagasabb rendű emberi értéket kell fejleszteni. A munka intellektuális összetevőjének a növekedése tágítja az ember lehetőségeit a munka- folyamatokban. Fokozódik az ember megismerő és alkotó képességeinek a jelentősége a munkafolyamatokban. A képzés-tudomány-társadalmi gyakorlat kapcsolatát rugalmasabban és hatékonyabban gazdagítani kell az alkotó gondolkodás és tevékenység pedagógiai feltételei és fejlődése biztosításával. A politechnikai képzés ilyen értelmezése megköveteli, hogy az elméleti ismeretek termeléssel és társadalmi gyakorlattal való összekapcsolása minden tantárgyban megvalósuljon, mégpedig:

188