Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-10-01 / 2. szám - Szeberényiné Z. Judit: Az oktatási-nevelési folyamat korszerűsítésének kérdései / Figyelő
ba bizonyos jártasságokkal és készségekkel. A tanítás tartalmát illetően a tanító ne csak azt tudja, milyen gondolatmenetet kell kialakítani, hanem azt is, milyen szituációkban mely logikai eljárást kell elsősorban alkalmaznia. A tananyag kijelölése korszerűsítésében döntő kérdés a törzsanyag (invariánsok) meghatározása, amely az ismeretek, a jelenségek és tények egész rendszerének alappillérét jelenti. Ha az oktatás célját és tartalmát ily módon egész pontosan kijelöljük, elérjük a tanítási óra hatékonyságának a növekedését is, s az oktatási-nevelési folyamat új töltetet kap. Az elsajátítás folyamatában központi tényező a tanulók tevékenysége (tanulási), amelyet a tanító irányít. „Nem a tanuló által végzendő tevékenységek számát kell növelni, hanem a legproduktívabb cselekvésmódokkal kell gazdagítani a tanulót“ — írja a neves szovjet didaktikus, N. F. Talüzina a folyóirat 1986-os évfolyamának 11. számában. SOCIALISTICKÁ ŠKOLA Az eredményes közösségi nevelés a tanulói aktivitás fokozódásában nyilvánul meg, amely a közösségi tudat, a közösségi érzület alapján a közösség érdekében szívesen végzett tevékenységben jut kifejezésre. Hozzásegít a megfelelő szociális szerep kialakulásához, az önértékelés készségének a tökéletesedéséhez. A szerző széleskörűen vizsgálta a közösségi tudat, érzés és magatartás helyzetét. Kutatásaiban az után tuda- kolódzott, hogy az osztályfőnökök milyen módszerekkel igyekeznek elérni a közösségi nevelés célkitűzéseit, mennyire hatékonyak ezek, vagyis milyen lehetőségek adódnak az iskola oktatási-nevelési, illetve a pionírszervezet feladatainak a teljesítésére, amelyeket nem aknáznak ki. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a tanulók közösségi tudata, érzülete távolról sem optimális. A lányok közösségi fejlettségszintje valamivel magasabb, mint a fiúké, a legnagyobb különbség a 8. osztályosoknál észlelhető. Az oktatás korszerűsítése követelményének ellentmondó tény, hogy ma még mindig sok a formalizmus a tanítási órára való felkészülésben megjelölt nevelési célkitűzés terén. Túlságosan általánosak, nem az adott osztály fejlettségi szintjére épülnek, mert a pedagógusok a nagy létszámú osztályok tanulóit felületesen ismerik. A megkérdezett tanítóknak csupán 40 százaléka látja helyesen, milyen fontos az oktató-nevelő munka korszerűsítésében a közösségi nevelés feladatainak a teljesítése. (L. Gajdošová: Aktivita žiakov v triednom kolektíve — podmienka výchovy ku kolektívnemu vedomiu, cíteniu a konaniu 1986/87, 7. sz.) KÖZNEVELÉS A tudás épülete csak akkor lehet biztonságos, tartós és időálló, ha szilárd alapokra épül. E szilárd alapok egyike a gyakorlás. Ezért soha nem lehet elhagyni, azzal soha sem szabad takarékoskodni. Semmit sem ér, ha pusztán a részleges gyakoroltatásokra hagyatkozunk, vagyis ha csupán a tanórán frissen tanultakat gyakorolatjuk a tanulókkal az órák befejező harmadában-negye- dében. A tanóra végi részleges gyakoroltatásokat kibővített gyakorlattal kell tarkítani olyképpen, hogy ezekben az előző órákon — vagy akár az előző években — tanultak valamely fontos eleme is előforduljon. Gyakoroltatásaink minden esetben legyenek változatosak! Ne ragadjunk bele az örökös frontális munkába, szervezzünk néha kiscsoportokat az osztály tanulóiból a gyakorlatok elvégzésére, versenyeztessük bátran a 63
