Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-10-01 / 2. szám - Pomsár Zoltán: Számítógépek az iskolában

mekre. (Megfelelő testedzés, óránkén­ti rendszeres pihenő nélkül a szem és a gerinc sínyli meg a képernyő mellet­ti állandó ülést). Az egyoldalú — ese­tenkénti szadista — lövöldözés pedig jellembeli torzuláshoz vezethet. Találkozunk tehát számos félreértés­sel az iskolai számítógépprogramban. Sokszor az okozza a félreértést, hogy „számításra szolgáló gépnek“ tekintik a számítógépet. Az elmondottak tükré­ben most már sokunkban felvetődik a kérdés: mit tegyünk, hogy helyesen cselekedjünk a jelen és az elkövetkező nemzedékek fejlődésirányítása szem­pontjából. Ahhoz, hogy ezt a kérdést szakava­tottan megválaszoljuk, legyen szabad visszapillantást végezni a számítás- technika történelmi kialakulásában. Csodálatos és mozgalmas története van az ember eszközfejlesztő, eszköz­létrehozó munkájának; e tevékenység mindenkori megindítója valamely igény kielégítésére való törekvés. A számítógép kialakulásának, létrejötté­nek történelmi előzményei a számítá­sok, az információszerzés és -tárolás, valamint a monoton munka gépesítése voltak. Már az ókor embere is arra töreke­dett, hogy a társadalmi életben fontos számolásokat megkönnyítse. Előbb a homokos talajon pálcákkal, majd az ún. Abacuson számoltak. Valahol itt kezdődött a számítások „gépesítése“, és folytatódott a középkori mechani­kus szerkezetekkel, mígnem száza­dunkban eljutottunk az első elektroni­kus számológéphez, amely 18 ezer elektroncsőből, 10 ezer kondenzátor­ból s mintegy 500 ezer építőelemből állt. Hossza is elérte a tekintélyes 30 métert. A másik fejlődési vonal — az in­formációk rögzítése és feldolgozása — az elektronikus számítógépek szükség- szerű létrejöttét eredményezte. Az élet nem nélkülözheti az információszer­zést és -feldolgozást. Az ember bioló­giai szervein kívül használati eszkö­zeit is felhasználja információközlésre és -tárolásra. Az ősi Altamira barlang rajzaitól a papiruszokon, pergamene­ken, majd papíríveken rögzített betű- és képsorokig követhető a fejlesztés évezredes vonala. A társadalmi léthez szükséges információk mennyisége azonban rohamosan nőtt. Szükség volt olyan eszközre, amely a munkát az adott téren megkönnyíti és meggyor­sítja. Ebből a követelményből fakadó­an alkotta meg 1880 körül Hollerith a lyukkártyás adatfeldolgozó gépet. Ezzel az adatok feldolgozási sebessége ugrásszerűen a korábbinak mintegy ezerszeresére nőtt. A lyukkártyás in­formációs rendszerek évtizedeken át szolgálták az embert. Századunk negy­venes éveinek végétől a számítógépek alkalmazhatósági tere még jobban ki­terjedt, amikor is nyilvánvalóvá vált, hogy a számítógépekkel nemcsak szá­mokból, hanem betűkből álló adatok is feldolgozhatók. Kiderült tehát a szá­mítógépről, hogy információs gép is. A számítások létrejöttét sürgető har­madik körülmény a monoton munka kiküszöbölésének a követelménye volt. Az emberi munka legfáradságosabb változata nem annyira a nagy erőkifej­téssel járó tevékenység, hanem a mo­noton, egyhangú és állandóan ismét­lődő gépies „robot“. Az ember ősidők­től fogva igyekezett ezt a tevékenysé­get gépesíteni. A fel-le végzett mozdu­latok egyhangúságának kiküszöbölésé­re alkotja meg az ember a bütykös tengelyt, és fejleszti azt tovább vezér­lő hengerré. Az a henger csodás dol­gokat volt képes végezni; gépek, esz­közök egész sorát, a középkori auto­maták, zenélőórák ismétlődő mozdu­latelemeit képes vezérelni. Ennek mo­dern változata a gépkocsimotorok sze­lepe, illetve gyújtásvezérlő mechaniz­musai. A monoton munkafolyamatok vezérlésének zseniális ötlete volt a folyamatok, folyamatsorok lyukkár­tyás vezérlése. Mi a közös a számítá­sok, az információfeldolgozás és a ve­zérlés gépesítésében? Az, hogy a vég­58

Next

/
Oldalképek
Tartalom