Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-10-01 / 2. szám - Pomsár Zoltán: Számítógépek az iskolában
rehajtandó műveleteket mindegyiknél szigorúan ismétlődő sorrendben kell megadni, vagyis ezek mindegyike algoritmizálható. Az elnevezés Al-Kvariz- mi középkori arab matematikus nevéből származik, s az azonos típusú feladatok megoldási szabályainak egymást követő lépésekben való elrendezését jelenti. A monoton munka is algoritmizálható. Hiszen éppen azért monoton, mert állandóan ismétlődő, szigorú szabályok szerint végrehajtandó tevékenységet jelent. Korunkban a technika soha nem tapasztalt fejlődési ütemet ért el. Ez jórészt a tömegtermelés elterjedésének köszönhető, amellyel egyre szélesebb társadalmi igényeket lehetett kielégíteni, viszont egyre kínzóbbá vált a lélekölő munka társadalmi hatása is. Ugyanakkor majdnem minden készen állt már a tömegtermelés és a tömeges elgépiesedés ellentmondásának feloldására. Algoritmizált lett a termelés, és kifejlesztették az algoritmikus gépeket is. Az atomiparban a sugárveszélytől való megvédésre kezdettől fogva szükségesek voltak olyan szerkezetek, amelyek az emberi kéz munkáját voltak hivatva helyettesíteni. Létrejöttek az ún. manipulátorok. Ha ezeket a számítógépnek nevezett algoritmikus géppel összekötjük, már meg is történt az ember monotomizmustól való „megmentése“. Még egy csekélységre“ volt szükség ahhoz, hogy a nagy monstrumok helyett miniatürizált számítógépeket fejlesszenek ki. Ezt a feladatot oldotta meg a mikroelektronika. És ebben van a mikroelektronika jelentősége. Mert monoton munka végzésére nem az emberek 5, illetve 10 százaléka kényszerül, hanem az egész társadalom, a háztartástól az irodákig, a bányászattól az iskolákig, az orvostól az újságírókig. A számítógép tehát csak nevében maradt ,,számító“gép, a valóságban egy algoritmikus gép, amely mindenfajta algoritmizálható, monoton munkatevékenységet képes megfelelő érzékelő és beavatkozó szervekkel összekötve elvégezni. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az iskola feladata a humanitás teljes felszabadítását elősegítő számítástechnikai műveltség megalapozása. Ehhez pedig az szükséges, hogy a számítógép az iskolai munkában természetes segédeszközzé váljon, szerves részét képezve az iskolai oktatási-nevelési rendszernek. Jelenlegi anyagi helyzetünk azonban nem teszi lehetővé, hogy az adott érdeknek megfelelően minden iskolai kísérleti eszközt kicseréljünk. Erre nincs is szükség. Van arra is mód, hogy a már meglevő szertári eszközöket felhasználva integrált rendszereket hozzunk létre. Műszereink között sok olyan van, amely valamilyen villamos jelet ad ki. Ezek megfelelő illesztéssel közvetlenül köthetők a számítógép bemenetére. Viszont sok berendezés a számítógép kimeneteléről kapott jelekkel működtethető. A lehetőség azonban még nem jelenti, hogy bármely elektromos eszköz közvetlenül összeköthető a géppel. Szükség van olyan illesztőre, ún. „interfészűre, amely lehetővé teszi a bemenő jelek „lefordítását“ a számítógép nyelvére, illetve amely a beavatkozó szerv igényeinek megfelelően módosítja a számítógép kimenő jeleit. Erre azért van szükség, mert a számítógép digitális kimenőjelet produkál, viszont a legtöbb mérő- és egyéb beavatkozó szerv analóg jelet ad, illetve fogad. Megfelelő interfész használata széles körű lehetőségeket tár fel a számítógép iskolai felhasználására. Említsünk meg csak néhányat az alkalmazás lehetőségei közül: — mód van hőmérséklet, vízszint-, nyomás-, feszültség-, ellenállásmérésre számítógéppel; — lehetőség nyílik összetett rendszerek (pl. hangvezérléses fényjáték, optikai vezérlésű motorok működésének bemutatására; 59
