Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1988-05-01 / 9. szám - Sz.J.: Mit ír a Köznevelés a külföldi iskolaügyéről? / Figyelő

az iskola nem oktató személyzetének is van beleszólása az irányításba. A középiskolás tanulók a harmincas évektől vesznek részt benne. A gyer­mekképviselet alsó fórumai az osztály­tanácsok, amelyeknek összejövetelein az osztály minden tagja elmondhatja a véleményét. A következő szint a gyermekek tanácsa, ahová az osztály­tanácsok választása útján küldik kép­viselőiket. Az iskolán folyó munka hatékonysá­ga érdekében rendkívül fontos, hogy \ó kapcsolatot építsenek ki a szülők­kel. Ennek néhány módja: — folyamatosan fejleszteni és ápolni kell azt a viselkedési formát, amely a tanároknak a családokkal va­ló szervezett eszmecseréjét eredmé­nyezi; — folyamatosan tájékoztatni kell a családot az iskola fejlesztéséről, prob­lémáiról, hogy megértsék az iskola gondjait, és segítsenek, amiben tud­nak; — fontos, hogy valamilyen formá­ban az iskola értékelje a szülők közreműködését és kifejezze megbe­csülésüket stb. A szülőknek az iskolai életben való részvétele terén is a skandináv orszá­gok rendelkeznek a legnagyobb hagyo­mányokkal. Svédországban és Dániá­ban úgynevezett együttműködési bi­zottságokat hoztak létre, amelyek olyan fórumok, ahol találkozhatnak a tantestület, a gyermekek és a szülők képviselői. Az együttműködési bizott­ságok tagjait az egyes (tanár, diák és szülői) bizottságok saját tagjaik közül választják, vezetőjüket az isko­la igazgatója nevezi ki. A 8. számban az angol okta­tási törvény parlamenti vitájáról ír Horváth György. Az okta­tási törvény szellemi szülőanyja maga Margaret Thatcher, aki a hetvenes évek elején az oktatásügyi miniszteri tárcát is betöltötte. Választási prog­rambeszédében hirdette meg a készülő reform alapelveit. Lehetővé akarja tenni minden közép­iskolának és minden több mint há­romszáz tanulót tanító elemi iskolá­nak, hogy kiszabadítsa magát a helyi fennhatóság alól, finanszírozását köz­vetlenül kapja. Az oktatási reform ellenzői a sokat szidott szelekciós politika visszacsem- pészését látják ebben, véleményük szerint a reform a tehetősebb körze­tek jól szituált rétegeit hozza előnyö­sebb helyzetbe. A reformtörvényjavaslat a nemzeti egységre is apellál, mert a nemzeti tanterv bevezetése э reform egyik fő pillére, amit legalább annyira vitatnak, mint a helyi függetlenedés lehetősé­gét. Ma az angol állami iskoláknak nincs közös központi tantervűk. A tantár­gyak zöme fakultatív, az általános kö­zépiskola lényeges jellegzetessége a szintek és tantárgyak választhatósá­ga. Magániskolák hirdetéseiben is fontos szempont a választható tantár­gyak száma. A felsőoktatásban csak megfelelő számú középfokú tantárgyi vizsga alapján lehet bejutni (egyete­me válogatja, hogy mennyi vizsgát ír elő). A vizsgáztatás központosított, kb. olyan, mint nálunk a nyelvvizsgák rendszere, de az írásbeliség uralja. Manapság Angliában 75 tantárgyból (vagy inkább tananyagblokkból) lehet középfokú és 136-ból alapfokú vizsgát letenni. A nemzeti tanterv e helyett a rend­szer helyett (amelyet az angolok már megszoktak) mindenki számára közös alapismereteket akar, a magániskolák­ban azonban nem lesz kötelező. Szen­vedélyes vitákat váltott ki az is, hogy az új törvényjavaslat az eddigi vizs­gákhoz még továbbiakat is előirányoz: nemcsak a gyermekek haladásának a lemérésére, hanem a pedagógusok és az iskola ellenőrzésének a céljából. A jelek szerint az angol oktatásügy 286

Next

/
Oldalképek
Tartalom