Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-09-01 / 1. szám - Felkészítés az iskolára és a pályaválasztásra / Figyelő

sok során a kommunikáció eszközei is elősegítik. Fontos szerep jut itt mind az óvónő, mind a gyermekek kérdéseinek. A gyermek kérdéseire jellemző, hogy azok kifejezésre juttatják érdeklődése tárgyához fűződő viszonyának milyenségét. Nyelvi készségei azonban nem engedik meg (még anyanyelvi szinten sem), hogy gondolatait egészen pontosan kifejezze. Nem jó, ha a gyermek gyakran hallja ezt a figyelmeztetést: Egész mondattal mondd ezt! A helyes nyelvtani kifejezés erőltetése elveheti kérdezési kedvét és bátorságát, hátráltatja aktivitásának fejlődését.

A gyermek szellemi aktivitásának a fejlesztésére pótolhatatlan hatása van az óvónő személyiségének. A nevelés- elmélet fontos tézise, hogy ha a pedagógus eredményt akar elérni, pozitív tulajdonságokat akar kialakítani, nélkülözhetetlenül fontos, hogy őbenne is meglegyenek ezek a tulajdonságok. A gyermeki aktivitást csakis aktív, alkotókészséggel, munkaenergiával bíró óvónő fejlesztheti, amely nemcsak a gyermekekkel folytatott munkában nyilvánul meg, hanem a tudatos önelemzésben, a szakirodalom tanulmányozásában. Kitartóan kell az egyes pedagógiai problémák végére járnia, önfegyelemre van szüksége, nem szabad, hogy a munnkára való összpontosításban az első kudarc kedvét szegje. Ötleteit, elképzeléseit tettekre kell változtatni, egységbe kell ötvöznie ismereteit, vállalkozó kedvét, pedagógiai optimizmusát.

SOCIALISTICKÁ ŠKOLA

A pályairányítás folyamatában egyre inkább a komplex értelmezés kerül előtérbe, melynek keretében sokoldalúan egybekapcsolódhat a család és a társadalmi termelési szféra hatása. Ez elsőrendű feltétele az ifjúság helyes pályaválasztásra nevelésének.

Ma lényegében minden fiatalnak megvan a joga az önálló döntésre a pályaválasztásban ,amennyiben rendelkezik az adott pályához szükséges személyi, pszichofizikai feltételekkel. A pályairányítás terén az egyes intézmények azonban még nem állnak a

helyzet magaslatán. A család szerepe ma is vitathatatlan. A szerző felmérései szerint a következő adatok tárják fel a valós helyzetet a szülők pályairányító hatását illetően:

— a gyermeket huzamosan, rendszeresen irányítja és befolyásolja a szülők 37,9 százaléka,

— az alapiskola utolsó két osztályában foglalkozik a pályairányítással 41,8 százalék,

— csak az alapiskola utolsó évfolyamában, a döntés idején irányítja a gyermekét 18,2 százalék,

— a pályaválasztásnak semmilyen figyelmet nem szentel a szülők 2,1 százaléka (1986—87, 8. szám, 339—42. o.).

FELSŐOKTATÁSI SZEMLE

A pályaszocializáció folyamatában meghatározó kritérium a pályaválasztási érettség. A magas presztízsű, hivatásként kezelt pályák esetében gyakran találkozunk korai, akár kisgyermekkori pályaválasztási döntéssel. Az egyetemisták — kivéve az agráregyetemistákat — bizonytalanabbak, mint a főiskolások. A főiskolások között viszont a tanárképzősök bizonytalanabbak, mint a műszaki egyetemisták.

A pályaválasztási motivációk erőssége, jellege, differenciáltsága meghatározza a pályaválasztás stabilitását. A megkérdezett hallgatók 53 százaléka a pályaválasztáskor az érdeklődés, az elért eredmények alapján döntött. Húsz százalékának a személyes példa hatása volt a domináns (apa, barát, tanár stb.), ezt modellkövetéses hatásnak nevezhetjük, magatartási minta befolyásolta a döntésüket.

A pályaválasztás indítékai különbözők. Az agrárpályát választóknál erős az elméleti munka iránti igény, amelyhez szorosan kapcsolódik az érdekes, változatos munka iránti vágy, s meghatározza a pálya felé fordulásukat a munka jellege. A műszaki pályát választóknál legdominánsabb a munka tartalmi eleme, a munka jellege. A pedagóguspályán az elméleti beállítódás a vezető motívum, amelyhez az érdekes munka és a másokért való felelős31