Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-09-01 / 1. szám - Felkészítés az iskolára és a pályaválasztásra / Figyelő
követelik. Ilyen például a képeskönyvek nézegetése beszélgetéssel összekapcsolva. Ez nagymértékben fejleszti, gazdagítja és pontosítja a gyermekek elképzeléseit környezetükről, s annak nyelvi kifejezését is segíti. Ügyel arra, hogy a képek tartalma a gyermek tapasztalati világán belül legyen és érzelmileg is hasson rá. A kisgyermekek még nem tudják nevelői segítség nélkül felfogni a lényeget s vissza is adni azt. Ha ráhagyjuk a gyerekre, szinte csak felsorolja azt, amit lát, megnevezi az ismerős tárgyakat. Hogy a kép szemlélésének ettől a kezdeti fokától magasabb szintre jussanak, a képek tartalmát a gyerekek korához és szellemi fejlettségéhez illő szövegben fogalmazzuk meg. Sok óvónő abba a hibába esik, hogy terjedelmes szöveget mond, túl sokat magyaráz a képekről, nem szorítkozik a lényegre. A siker feltétele: 1. A szöveg egyezzen meg a képpel! 2. A képen ábrázolt cselekményt a szöveg világosan fejezze ki! 3. Világos szerkezetű legyen a mondat! 1. A szöveg érzelmileg álljon közel a gyermekhez! 5. A szöveg legyen jelen idejű, így a gyermekek könnyebben átélik a cselekményt! PREDŠKOLSKÁ VÝCHOVA A kommunikáció az élőlényeknél a jelzések vétele és feldolgozása. A kommunikáció legmagasabb fokát az emberi kommunikáció jelenti. Dalton szerint a kommunikáció a következő eszközök segítségével megy végbe: szóval, célirányos tevékenységgel (amely nem okvetlenül kapcsolódik beszéddel] és a nem szavakkal történő kifejezési tevékenységgel (arcjáték, gesztikuláció, hangszínezés stb.). A szociálpszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy a család interakciós folyamatának egyes jegyei igen sokat elárulnak arról, milyen szerepet töltenek be a családtagok a családban. Például az uralkodó hajlamú anya szóhoz sem engedi jutni gyermekét, vannak viszont olyan gyerekek, akiket a szülők túlságosan is figyelembe vesznek, ugyanakkor a többiek szinte az „áldozati bárány“ szerepre kényszerülnek. A kommunikációban különösen nagy jelentőségű az ún. „kettős kötés“, amelynek során valami másról beszélnek, és mást jeleznek a nem szóval történő kommunikáció folyamán. Az újabb irodalom a neurotikus magatartás egyik kiváltó okát látja eb ben. A zavartalan iskolakezdés szempontjából feltétlenül tájékozódni kell arról, hogy a család milyen családi környezetben, kötésben élt eddig, kivel és hogyan kommunikált és kommunikál. f Schmidtová E.: Začiatočná komunikácia dietata a jej význam, 1987, 8. szám, 6—8. o.) Ugyanebben a számban E. Bodnáro vá az aktivitás fejlődésének szempontjait elemzi. Az óvodai oktató-nevelő munka igen fontos szerepet tölt be a gyermek intellektuális aktivitásának fejlesztésében, ami feltétele az iskolaérettségnek is. Figyelmet érdemel egyes szakemberek azon megállapítása, hogy mindaz, amit a gyermek az óvodáskorban tanult meg, fontosabb iskolai sikerei, eredményei szempontjából magánál az iskolai tanulásnál. A gyermek ugyanis az első életéveiben nemcsak ismeretekre, tudásra tesz szert, hanem megtanulja, hogyan kell tanulni. A tanulás módszereit tanulja meg, maga a tanulás inkább kedvtelés, mint erőfeszítés. Az óvodai foglalkozások számos lehetőséget nyújtanak az aktivitás fejlesztéséhez. Különösen hasznos, ha az óvónők a foglalkozások előtt motiválják a gyermekeket, felkeltik érdeklődésüket. Skalková figyelmeztet, hogy a motivációt nem azonosíthatjuk külső tárgyakkal és jelenségekkel, mivel a tárgy ,az objektív helyzet magában nem jelent motiváló erőt. A gyermek tevékenysége az ismeret- szerzés folyamatában a motiváció forrásává válik, amely az aktivitásban nyilvánul meg. Igen eredményesek a tájékozódó-kérdezgető jellegű játékok, a spontán érdeklődés saját tevékenységük következményeként jelentkezik. A gyermeki aktivitást a foglalkozást)
