Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-09-01 / 1. szám - Felkészítés az iskolára és a pályaválasztásra / Figyelő

gyobb élményanyagot nyújt a szemé­lyes látogatásnál, de még így is töb­bet teszünk a cél érdekében, mintha ezt a pontot egyszerűen töröljük a te­matikus tervből. Végezetül ejtsünk pár szót olyan ok­tatástechnikai segédeszközökről is, amelyek majd a közeljövőben kerülnek iskoláinkba. Az iskolák hagyományos oktatástechnikai eszköztárát megfelelő új eszközökkel egészíthetjük ki. A már említett epidiaszkópot kitűnően he­lyettesíti a zártkörű tévélánccal össze­kapcsolt kamera. A hagyományos 16 mm-es oktatófilmet helyettesítheti a videoszalag videomagnóval. A video­magnó ezenkívül lehetővé teszi — megfelelő kamera segítségével — sa­ját felvételek készítését, filmmásola­tok, részkiírások, a tévéműsorok meg­felelő részeinek feljátszását stb. Az ismeretek gyors egyéni ellenőrzését ma már a helyesen programozott szá­mítógép is elvégzi, mégpedig a legcse­kélyebb elfogódottság nélkül. Hasonló célt szolgálhat egy osztályterminálók- kal rendelkező központi számítógép is. Az oktatóprogramok órákra és osz­tályok számára tervezett, megfelelő időben való közlését a jövőben az is­kolai audiovizuális centrum végzi majd zártkörű tévéláncok segítségével. Ezzel az írással az volt a célunk, hogy lendületet adjunk pedagógusa­ink alkotó képzeletének. Bízunk ben­ne, hogy a legmodernebb oktatástech­nikai segédeszközöket rövidesen alkal­mazzák a széles körű pedagógiai gya­korlatban. Eredményként egy nagyobb és mé­lyebb tudású generáció lesz a jutal­munk. Hogy a költő szavaival éljek: „Ez a mi munkánk, és nem is kevés...“ Dr. POMSÁR ZOLTÄN, Pedagógiai Fakultás, Nyitra (Nitra) 4 ""(HÜBfll-----------------------------------­Felkészítés az iskolára és a pályaválasztásra KÖZNEVELÉS Az óvodába kerülő gyermekeknek már jelentős szókincsük van. Hogy ki milyen beszédmódot rögzít magában, ez környezetén múlik és gyermeken­ként változó. Általában hű képet fest a család szociális hátteréről. Az anya­nyelvi nevelés szempontjából már az óvoda is alapvető környezet, különbö­ző nyelvhatások érik a gyermekeket az óvónők, a dajkák és a pajtások ré­széről. Az óvónő jelentősége kiemelke­dő, hiszen ő foglalkozik a legtöbbet a gyerekekkel, őt igyekeznek utánozni, ezért ügyelnie kell, milyen mintát ad. A beszédkészség fejlesztése az óvo­dában címmel Mátyási Károlyné (1987, 19. szám, 14. o.) arról számol be, mi­lyen lehetőségeket használ ki a gyer­mekek összefüggő beszédének tudatos fejlesztésére a napirend folyamán. Olyan tevékenységeket iktat be, ame­lyek nemcsak lehetővé teszik a gyer­mekek önálló beszédét, hanem meg is 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom