Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1988-02-01 / 6. szám - Emlékek, melyek köteleznek - Boda Pál
A mohó tudásvágynak meg is lett az eredménye. Sikerült a szülők és a társadalom által nagyra becsült és elismert magas szintű oktatást és nevelést biztosítani. Némely tanulóink tudósok voltak már az iskolapadokban, mások tudósokká váltak az iskola elhagyása után. Az iskolának hírnevet szereztek, s hírnevét öregbítették. Mint ahogy növelték az iskola hírnevét azok a tanártársaink is, akik az intézetből kiváltak, hogy a tudományos és közéleti tevékenység vágyától sarkallva magasabb fokon műveljék azt, amit ebben az iskolában csak szerényebb keretek közt tehettek. Az akkori tanártársak közül Nyitrára (Nitra) távozott Godány Júlia, annak férje, a polihisztor és korának egyik legjobb nyelvésze, Horváth István, s ugyancsak !de távozott a későbbiek közül SztolBODÁ PÁL T öbb diáktársammal 1950 nyarán Kassára (Košice) utaztam felvételi vizsgára a gépészeti ipariskolába. Előtte a királyhelmeci (Kráf. Chl- mec) polgári iskola, majd a gimnázium első osztályos tanulója voltam. Ismeretes, hogy a februári győzelmet megelőző és a közvetlenül azt követő években nem volt magyar tanítási nyelvű oktatás, és így nagy nehézséget jelentett számunkra a szlovák nyelven való tanulás. Nálunk családi hagyomány volt a gépészszakma, én is ezt szerettem volna tanulni. Kassán a Ko- menský utcai alma mater udvarán gyülekeztünk a felvételi vizsgára. Itt figyeltem fel a felhívásra, amely arra szólított fel, hogy „aki a magyar tagozatra készül, jöjjön utánam“. Azt csak később tudtam meg osztálytársaiéi’ István. Mózsi Ferencet a tudományos és közéleti munka vitte el magasabb beosztásba, hogy türelmetlen ostorozója legyen minden kisszerű- ségnek, maradiságnak, félműveltségnek és szószólója a művelt ember formálásának. A magyar irodalom kiváló tudósa, dr. Turczel Lajos a Komenský Egyetem tanszékvezetőjeként lett oktatója a jövendő magyar szakos tanároknak, s igényes irányítója és értékelője irodalmi életünknek. Tisztelet mindenkinek, aki az akkori nehéz munkának részese volt. És kegyelettel adózunk közülük azoknak, akik ezt az emlékezést már nem érhették meg: dr. Horváth István kandidátusnak, Tomaschek Máriának, dr. Domonkos Gézának, Götzl Endrének, Ko- valy Bélának. imtól, hogy újságban is közzétették a magyar tagozat megnyitását a kassai gépipari felső ipariskolában. A felvételi vizsga sikerült, és örömmel tudatosíthattam magamban 43 osztálytársammal együtt, hogy anyanyelvűnkön folytathatjuk tanulmányainkat. A sok nehézség ellenére gyönyörű négy év következett, a diákélet legszínesebb időszaka. Hiszen az öt nehéz év után a bekövetkezett társadalmi változás, a nemzetiségi kérdés lenini elvek szerinti megoldása óriási lelkesedést váltott ki valamennyiünkből. A tanulás mellett hihetetlenül sok iskolán kívüli, társadalmi és kulturális munkát vállaltunk magunkra. Lenyűgözött az iskola szelleme, ahol az elméleti oktatás mellett a gyakorlati oktatás is fontos szerepet játszott. Az 173
