Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-09-01 / 1. szám - Tankó László: A középiskolák 4. osztályos irodalom és magyar nyelv tankönyveinek bemutatása - irodalom
a kritika helyzetét is. E fejezetet is kötelező és kiegészítő olvasmányok zár ják. Végül a tankönyv röviden áttekinti a szovjetunióbeli, a romániai és a jugoszláviai magyar irodalmat, melyet Sütő András Csillag a máglyán című drámájával szemléltet. A tankönyv második kötetét rövid irodalomelméleti összefoglalás és Kislexikon egészíti ki. A módszertani megoldásokat illető en ez a tankönyv is az ezt megelőzőekhez igazodik, s ugyanaz mondható el róla, mint az előző három irodalomkönyvről. Munkáltató jellegű, csak élni kell a tankönyv nyújtotta lehetőségekkel. A tankönyv szövege, az irodalmi szemelvények, valamint a képanyag általában kiegészítik egymást, egységet alkotnak. A munkáltatás leghatékonyabb eszköze ebben a tankönyvben is a kérdések és feladatok rendszere, amely mindamellett, hogy elsősorban magára az irodalmi szemelvényekre irányul és segíti azok interpretálását, hatékony eszköze lehet a tantárgyközi kapcsolatok megteremtésének is. Dr. TANKÓ LÁSZLÓ, kandidátus Pedagógiai Kutatóintézet OLVASTUK: Néhány szó a testi fenyítésről... Dr. Szeberényi Z. Judit tanulmányában: Néhány szó a testi fenyítésről az ókortól napjainkig (A nő évkönyve, 1987. 104—107 1.) ezt olvastuk: „Különösen a 7. osztályban kellett gyakran térdepelni, mert beszélgettünk. Ez kizárólag a magyar órán fordult elő, nem mintha más tanár ezért nem büntetett volna, hanem azért, mert olyan rossz módszerrel tanított, hogy mindenki mást csinált, mint amit kellett volna. Nem is vette ezt senki zokon, mert állandóan térdelt 3—4 tanuló, csak 4—5 percig kellett térdelni, utána minden ment a régiben .. Nem tudom, milyen érzéssel olvasták e sorokat lapunk olvasói, mert a Szocialista Nevelésben éppen arról írunk, hogy mennyire fontos tanítványainkkal megszerettetni az anyanyelvit és hogyan kell, lehet azt egy egész életre szólóan igénnyé tenni. Mi arról írunk, hogy az iskolának kisugárzó ereje kell legyen, hogy az iskolában a jövendőbeli szülőket is nevelni kell, olyan szülőket, akik minden áldozatot meghoznak és .vállalnak azért, hogy gyermekeikbe ugyanazt a magatartásformát ct°nk be, mint annak idején beléjük! Nos, vajon ki és milyen pedagógus tehet. ezt? Teheti-e ezt az olyan iskola, melyre a volt tanítvány, mint „térdepeltein iskolára“ emlékszik? M. F. 12
