Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)
1986-10-01 / 2. szám - Bolla Károly: Tapasztalataim a természeti ismeretek tanításában az alapiskola 3. osztályában
legjobban a tanulók aktivitását, lehetőséget nyújt tapasztalataik felhasználására. Többször előfordul, hogy a beszélgetés során tanulóink a tananyaggal távolról vagy egyátalán nem összefüggő dolgokról beszélnek. Ilyen esetben — anélkül, hogy tompítanánk aktivitásukat — ügyes fordulattal kell a beszélgetést helyes mederbe terelni. A magyarázó, de közlő módszert akkor alkalmaztam, ha valamilyen tárgyat, jelenséget kellett közelebbről megismertetni vagy leírni. (Pl. a talajok fajtái, ásványok kitermelése, az ember belső szervei stb.) Figyelembe véve a tanulók életkori sajátosságait és a tantárgy célkitűzéseit, ezt a módszert a minimumra kell csökkenteni. A szemléltetés módszeréhez mindig más, általában munkáltató módszerek járulnak. A bemutatást a lehető legtöbb esetben az eredeti környezetben ajánlatos elvégezni. A tanulmányi séták alkalmával közvetlenül a természetben figyeltük meg a természeti jelenségeket és az ember természetalakító hatását, a talajt, homokot, a bazaltot, a szántóföldet, egyes állatokat és növényeket. Az osztályban végzett szemléltetéshez felhasználtam a felsőbb tagozat természetrajzi szertárának anyagát is. A tanulók is gyakran hoztak bemutatásra ásványokat, kőzeteket, növényeket vagy könyveket a tananyag kiegészítéséhez. Megfigyeltem, hogy minél közelebb hozzuk tanulóinkhoz a valóságot, annál pontosabb képzetek alakulnak ki és könnyebben meglátják a dolgok, jelenségek közti összefüggéseket. Ezt azért hangsúlyozom, mert meggyőződtem arról, hogy a legszebb diapozitív vagy diafilm sem pótolhatja a természetes a- nyagokat. A szemléletes oktatást szolgálja az é- lősarok is. Ezt az osztály egyik ablakhoz közeli részében létesítettük. A természeti ismeretek tananyaga szorosan összefügg a munkára nevelés növénytermesztési munkáival, ezért az órák tervezésekor ezt figyelembe kell venni. Pl. A növények életjelenségeinek tárgyalását segítő kísérleteket 3-4 héttel megelőzően készítjük elő. A nyomtatott szöveggel végzett munkáról elmondható, hogy e módszert sikerrel alkalmazták már a 2. osztályban is, mert a tanulók jól bántak a segédirodalommal. Nagy segítséget nyújtott az Ablak-zsiráf gyermeklexikon és a Búvár zsebkönyvek több példánya. Felhasználtuk a Növény- és Állatatlaszt is. A módszereknek összhangban kell lenniük az oktatás szervezési formáival. A leggyakrabban alkalmazott tanítási forma az új ismereteket feldolgozó óra, amely számtalan lehetőséget ad a tanítási módszerek változatos alkalmazására. A tananyag jellegétől függően a tanulói tevékenység a következőképpen szervezhető meg: frontális munka, a tanulók önálló munkája, ianulópárok munkája, csoportos oktatás. Frontális munkát főleg a tananyag összefoglalásakor, az ismeretek elmélyítésekor alkalmazhatunk. A 3. osztályos tanulók nagy része már képes az önálló munkára. (Tények, a- datok kikeresése, összehasonlítások, kiválogatások, osztályozások elvégzése). Az önálló munka megfelelő elsajátítása után áttérhetünk a tanulópárok munkájára. Ez a forma lehetőséget nyújt tanulóinknak a dialógusra és vitára. Természetesen ilyenkor hangosabb az osztály, tehát az aktivitás megőrzése mellett biztosítanunk kell a munkafegyelmet is. A tanulópárok munkája sikerrel alkalmazható az Összehasonlítunk és mérünk c. témakörben. A csoportos oktatást kétféleképpen szerveztem meg: ha heterogén csoportokban dolgoztak a tanulók, megfigyeltem, hogy a gyengébb előmene- telűek gyakran csak passzív szemlélői voltak a munkának. Ügy igyekeztem aktivitásukat biztosítani, hogy olykor ők számoltak be a csoport munkájáról. Homogén csoportokat akkor alkottunk, ha szükséges volt a gyengébb tanulókkal közvetlen foglalkozást végezni. Ilyenkor minden csoport tudásának megfelelő feladatokat kapott. A csoportos oktatás keretében a tanulók igénylik a versenylehetőséget. Gyakran kaptak ilyen és hasonló feladatokat: 48