Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-10-01 / 2. szám - Alabán Ferenc: Irodalmi szövegelemzés - élmény és megértés

szíthetjük, bemutatjuk, részeire bontva megvizsgáljuk (analízis), majd az összefoglalásban az elemzett részeket újból összerakjuk (sz'ntézis), s a mondanivalót — elsősorban a 7. és 8. osztályban — sokoldalúan megfogalmazzuk. Epikai művek elemzésekor elsősorban a cselekményt, a szerkezetet, a jellemeket és a nyelvezetet szükséges megvizsgálni. Ritkán van azonban lehetőség „teljes” elemzésre, s így az említett elemezendő momentumokat sem szükséges egyenlő mértékben vizsgálni. Az epikai szemelvények elemzésének középpontjába a cselekmény, a szerkezet, a jellemzés kerül, egyes műveknél, főleg az elbeszélő költeményeknél (János vitéz, Toldi stb.) pedig a költői nyelv is. Az 5. és 6. osztályban a szóbeli kifejezőkészség fejlesztése érdekében a kiemelt szempont inkább a cselekmény és a szerkezet megfigyeltetése, elmondatása lesz. Vannak persze szemelvények, amelyekben a jellemek és ritkábban, amelyekben a költő, az író egyéni stílusa (Arany, Móra stb.) vagy esetleg egyszerre több szempont érvényesül az elemézésben (Gárdonyi: Egri csillagok). Van, amikor a tartalmi (erkölcsnevelési) megbeszélés a legfontosabb követelmény (állatmesék stb.), de az irodalmi órán természetesen ilyenkor sem lehet egyoldalúan csak a mű tartalmára koncentrálni.

Röviden tekintsük át az általunk fontosnak tartott műelemzési feladatokat. Az alapiskolai irodalmi szövegek eseménysorát — az epikai művek egyik leglényegesebb művészi, formai elemét a tanulók könnyen tudják követni, ezért az e- lemzés első feladata általában a cselekmény vizsgálata. Fontos szempont, hogy a cselekmény necsak egyszerűen érdekfeszítő történet legyen a tanulók számára, de vegyék észre azt is, hogy az író a cselekmény révén bonyolítja az eseményeket és hozza felszínre, bontakoztatja ki szereplőinek jellemvonásait is. A pedagógusnak meg kell figyeltetnie tanulóival, hogy az

író általában nem dolgozza ki műve cselekményének minden apró mozzanatát, ahogy az az életben meg szokott történni. (Pl. Ludas Matyi élete sincs potosan leírva; nem tudjuk pontosan, mi történt Matyival az első és második verés között, az író csupán jelzi, hogy hőse sokat tanult és fejlődött ...).

Fontos szempontként említjük azt is, hogy az epikai művek eseményei nem egy, hanem több szálon futnak, és hogy az írók a cselekményt (mesét) nem csak képzeletükből alkotják, hanem történelmi kútfőket, ill. különböző dokumentumokat, esetleg régi időkből származó irodalmi műveket (krónikákat, históriás énekeket stb.) is felhasználnak.

Az epikai alkotások elemzésének második feladata rendszerint a szerkezet elemzése. Mivel a mű cselekménye szerves kapcsolatban áll az i- rodalmi alkotás felépítésével, nem érdektelen, hogy a mű egészének és részeinek milyen az egymáshoz való viszonya, sorrendje, ill. kapcsolata. A pedagógus feladata annak a meglát- tatása, hogy az irodalmi szemelvények lezárt kerek egészet alkotnak, és hogy az író művében olyan válogató és rendszerező elvek szerint kapcsolja egymáshoz az egyes részeket, hogy egyikből következzék a másik: az e- gyes részmozzanat vagy eseménysorozat következménye legyen egy előzőnek, s egyben kauzális viszonyban legyen azzal is ami majd be fog következni (jó példaként szolgálhat itt Arany Toldija). A 6. osztálytól kezdve nyílik arra lehetőség, hogy a tanulókkal a tudatosság fokán lehessen elemezni a terjedelmesebb epikai művek cselekményfolyamatának rendszerességét és terv- szerűségét. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a tanulók ismerjék fel a mű első részét (az expozíciót), a- melyben általában az író bemutatja a színhelyet és a főbb szereplőket, a bonyodalmat, az egész eseménysor mo- tiválóját és megindítóját, majd a tetőpontot is, ahol tulajdonképpen a

46