Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)
1986-10-01 / 2. szám - Alabán Ferenc: Irodalmi szövegelemzés - élmény és megértés
küzdelem eldől, s végül a cselekmény lezárását a megoldással. Az is ide tartozik, hogy az író a főcselekmény menetét egy-egy epizód beiktatásával i- gen gyakran megszakíthatja, mondjuk azzal a céllal, hogy a hős jellemének valamely fontos vonalára rávilágítson. Már az irodalomolvasás fokán mód nyílik arra (legalábbis szemléleti fokon], hogy a pedagógus felhívja a tanulók figyelmét az egyes cselekményes művek kivételt képező szerkezeti formáira is (a keretes próza Móra és Gárdonyi műveiben, a Toldi előhang- ja, amely nem tartozik közvetlenül a cselekményhez, az események hasonlításának szerkezeti funkciója napló- részletek formájában Defoe Robinsonjában stb.). Hangsúlyozzuk azt az elvi következtetést, hogy a szerkezet az elemzés során akkor lép előtérbe, ha evidensen és művészi módon rávilágít a tartalomra, a mondanivalóra. A szerkezet vizsgálatával ne az legyen a pedagógus célja, hogy a műben az egyes csomópontokat logikailag definiálja a tanulók számára, hanem annak a fontos mozzanatnak az észrevétetése, hogy a műalkotás szerkezeti sajátossága miként szolgálja a mondanivaló kifejezését. A jellemek megfigyeltetése és elemzése szervesen hozzátartozik a műelemző munkához. A cselekmény és a szerkezet nem létezik önmagában, mert a szereplők és hősök együtt születnek az eseménysorral. Ahogy egy alkotás mondanivalója és eszmei tartalma determinálja a mű cselekményét, hasonlóképpen határozza meg a jellemeket is. A pedagógus az 5. és 6. osztályos elbeszélő jellegű, egyszerűbb és megelevenítő jellemzésmód után fokozottabb logikai erőkifejtést igénylő jellemzést a 7. és 8. osztályban végeztethet a tanulókkal. Megkövetelheti, hogy a szereplők szavainak, cselekedeteinek megfigyelése alapján következtetéssel nevezzék meg a jellemvonásokat, vagy a már megállapított jellemvonásokat a szereplők szavaival, tetteivel, magatartásukkal bizonyítsák. A 8. osztályban a pedagógus már azt is megkövetelheti, hogy a tanulók ismerjék fel a hős társadalmi osztályra vonatkoztatható jellemző tulajdonságait. Egy mű jellemeinek a vizsgálata általában a főszereplő kiemelésével kezdődik, majd csoportosíthatjuk a mellékszereplőket aszerint, hogy támogatják vagy gátolják a főhőst célja elérésében. A hősök jellemének teljes feltárása érdekében tanulmányozni lehet külsejüket, beszédmódjukat, környezetüket. A lélektani motívumok sem mellékesek. Az egyéni jellemrajz mellett használható az ösz- szehasonlítás módszere is: össze lehet vetni a két hőst, jellemvonásaik még határozottabban kerüljenek felszínre. Összehasonlításra elsősorban azok a szereplők alkalmasak, akikben a hasonló jellemvonások mellett az ellentétes tulajdonságok vannak túlsúlyban. Elsősorban arra kell vigyázni, hogy az irodalmi alkotások jellemeinek vizsgálata ne jelentse a hősök tulajdonságainak leltárszerű számbavételét, mert a nevelési feladatok ily módon nem valósíthatók meg következetesen. Az alapiskola felső tagozatán a szépirodalmi művek elemzésének középpontjában a cselekmény, a szerkezet és a jellemek vizsgálata és a verses alkotásokban gyakrabban, a prózaiakban ritkábban a nyelv vizsgálata áll. A pedagógusoknak azonban láttatnia kell tanulóival, hogy a nyelv az i- rodalom kifejezőeszköze, az írók gondolatainak, érzelmeinek közvetítője. Az olvasott irodalmi szemelvény azért élvezetes és lebilincselő, mert az író szóhasználata, stílusa művészi. Az e- lemzésben arra kell törekedni, hogy a tanulók a mű egészét folyamatosan élvezzék, ugyanakkor azonban egyes nyelvi formákat, képeket külön is tanulmányozzanak. A vizsgálat akkor a legeredményesebb, ha a nyelvi formai eszköz nem válik el a műelemzésben a tartalomtól, s beleilleszkedik valamennyi kifejezőeszköz összefüggésébe. (Megjegyezzük, hogy az anyanyelvi 44
