Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-10-01 / 2. szám - Josef Havlín elvtársnak, a CSKP KB titkárának az Uherský Brodban 1986. június 30-a és július 2-a között megrendezett J. A. Komenský-napok XXIII. Évfolyamán elhangzott beszédéből

olyan iskolában érhető el, ahol igényes, kritikus és önkritikus, nyílt, igazságos és elvtársias légkör uralkodik, hiszen csak ilyen körülmények között alakítható eredményesen a tanulók arcéle, jelleme, személyisége. A nevelőmunkából száműzni kell tehát a könnyelműséget és a formalizmus minden megnyilvánulását. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a kommunista nevelés eredményességét sokszor haszontalan, sőt káros mennyiségi mutatókkal, a megrendezett akciók számával bizonygatjuk. A nevelésben azoknak a problémáknak, kérdéseknek a konkrét megoldására kell koncentrálnunk, amelyek alapvetően meghatározzák a fiatalok személyiségének alakulását. A pedagógusoknak érthető módon, a tények erejével és konkrét példákkal kell tanulóiknak bizonyítani politikánk helyességét, rámutatni arra, hogyan kapcsolódik a mi politikánk a szocializmus és a kapitalizmus jelenlegi nagy erőpróbájához. Meg kell értetni, hogy a szocializmus építése bonyolult faladat, ám íudato- síttaini kell velük a fejlett szocialista társadalom előnyeit is. A forradalmi hagyományok ápolásával, a forradalmárok és a politikusok életéből vett példákkal, az osztályszempontok következetes érvényesítésével úgy kell irányítani a fiatalokat, hogy az iskola elvégzése után aktívan kapcsolódjanak be a szocialista társadalom építésébe. Nemcsak az iskolában, hanem egész életünkben hatékonyabbá kell tenni az eszmepolitikai nevelést, mindenekelőtt a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelést kell elmélyítenünk.

A kommunista nevelés területén további komoly problémát is észleltünk. Eddig nem sikerült teljes mértékben érvényesíteni az iskola politechnikai jellegét. A tanulók munkához való szocialista viszonyának kialakítását — mint a pályaválasztásra nevelés egyik legfontosabb tényezőjét — az iskolában gyakran csak formálisan értelmezik. Az igazi munkára nevelésről sokkal többet beszélünk, mint amennyit megvalósítunk belőle. Ezt bizonyítja, hogy a társadalom szempontjából néhány kulcsfontosságú szakma iránt a

fiatalok szinte végképp nem érdeklődnek, bizonyos szakmákra és tanulmányi szakokra azonban a felvehető tanulóknak a többszöröse jelentkezik. E nyugtalanító helyzet egyértelműen jelzi, hogy fokozni kell a pályaválasztásra nevelés hatékonyságát, és az alapiskola alsóbb osztályaitól kezdődően e területen is sokkal eredményesbben kell együttműködni a szülőkkel. Nem vagyunk elégedettek azzal sem, hogy nem kielégítő a katonai iskolák iránti érdeklődés. Tudjuk, hogy minden szempontból igényes hivatásról van szó, ám nélküle elképzelhetetlen a szocializmus védelme.

Az ifjú nemzedék személyiségének alakításában semmi mással nem pótolható szerepe van az erkölcsi, esztétikai, honvédelmi és testi nevelésnek. A nevelési hatások rendszerében e részterületek is erősítik az elvégzett munka iránt érzett felelősségtudat kialakítását, hiszen már az iskolában meg kell tanulni, hogy a siker feltétele a fegyelmezettség és a feladatok pontos teljesítése; tudatosítani kell azt is, hogy az élet mindenkit aszerint értékel, hogy mit tud, mii akar és mit tett.

A tanításon és az iskolán kívüli nevelésnek szintén nagyobb figyelmet kell szentelnünk, hiszen e munkában még mindig sok az esetlegesség, az ösztönösség, sőt a tanácstalanság is. Nem érvényesül eléggé az egységes hozzáállás és az egyértelmű felelősség. A nevelés e formája gyakran egysíkú, ezért az ifjúság számára kevésbé vonzó. Ennek az a következménye, hogy az esti órákban a lakótelepek környékén csoportokba verődnek azok a gyerekek és fiatalkorúak, akik nem tudnak sehová menni, akiket senki nem kapcsolt be a szabad idő értelmes kihasználásának valamely elfogadott és a gyerekek számára is érdekes formájába. Ezért szükséges bővíteni a napközi otthonok hálózatát, ám jelentős mértékben meg kell változtatni az ott folyó munka tartalmát is. El kell érni, hogy a gyerekek szinte otthon érezzék magukat, ezért a napközi otthonban eltöltött idejüket olyan tevékenységgel gazdagítsuk, amelyek nem az iskolai tanítás folytatását jelentik számukra. A szakköri és egyéb sza31