Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-10-01 / 2. szám - Josef Havlín elvtársnak, a CSKP KB titkárának az Uherský Brodban 1986. június 30-a és július 2-a között megrendezett J. A. Komenský-napok XXIII. Évfolyamán elhangzott beszédéből

gába. Ez csak úgy valósítható meg, ha a pedagógus szüntelenül figyelemmel kíséri a társadalom, a tudomány fejlődését, ha rendszeresen fejleszti szakmai ismereteit, ha nem áll meg az önképzésben. Az ilyen hozzáállás biztosíthat számunkra megfelelő garanciát arra, hogy az iskolával szemben a társadalmi követelményeknek megfelelő szintű igényeket támaszthassunk. A pedagógusok egy része azonban csak nehezen barátkozik meg az új feladatokkal, kitart a régi, az elavult munkaformák és módszerek mellett. Sokan közülük nem is igénylik az új ismereteket, elveszítik a kapcsolatot saját szakterületük fejlődésével, hiszen az önnevelés és az önművelés nem vált belső igényükké. További probléma, hogy a pedagógusok sem mentesek a különféle, olykor negatív hatásoktól, amelyek életünk kísérői. Ezért szükséges, hogy a pedagógusokkal a jövőben intenzívebben dolgozzunk, helyesen és időben tájékoztassuk, és vonjuk be őket a mindennapok politikai életébe. A fő feladatok tervében ezért is kapott olyan fontos szerepet a pedagógus és a vele kapcsolatos problémák széles köre. Nem lehetséges ugyanis a meglévő problémákat csak időről időre konstatálni, e problémákat ebben a tervidőszakban végleg meg kell oldani. Növelnünk kell a pedagógusok továbbképzési rendszerének hatékonyságát; e rendszernek igényesebben kell reagálni a tudomány, a termelés, a társadalom és a pedagógiai gyakorlat változásaira. A továbbképzés nem lehet a főiskolai tanulmányok megismétlése. A pedagógusok munkájával szemben támasztott növekvő igények mellett nem nézhetjük, hogy munkavégzésük minőségét jelentősen determináló anyagi és szociális feltételeik csak lassan javulnak. Bár az utóbbi években e téren is történtek bizonyos változások, az iskolaügyben dolgozók és a társadalom, a népgazdaság egyéb területein dolgozó és hasonló kategóriába tartozó szakemberek jutalmazásában továbbra is megmaradtak az aránytalanságok. Önök előtt is ismert, hogy ennek a kérdésnek a rendezésére Strougal elvtárs tett ígéretet a pedagógusok országos tanácskozásán

1984-ben. Hiszem, hogy a konkrét megoldásra a közeljövőben sor kerül. Meg kell viszont gondolnunk, hogyan valósítsuk meg az érdem szerinti szigorúan differenciált jutalmazást.

Az iskola az ifjúság többségét jól felkészíti a szocialista társadalomban végzendő munkára. A fiatalok egy részénél azonban mégsem alakult ki megfelelő viszony a munkához, a szocialista társadalom vívmányaihoz; egyéni érdekeiket ezek a fiatalok gyakran a társadalom érdekei elé helyezik, sőt a szocialista erkölccsel ellenkező vonások is észlelhetők magatartásukban. Néhány fiatal tudatában nem eléggé szilárd a proletár nemzetköziség és a szocialista kollektivizmus érzése. Azt sem nézhetjük tétlenül, hogy növekszik a durva és erőszakos megnyilvánulások, sőt a bűncselekmények száma is az ifjúság, főleg a szakmunkástanulók körében. Nem hunyhatunk szemet afölött sem, hogy aránylag sok fiatal munkaerkölcse, a tanuláshoz való viszonya nem kielégítő; nincsenek magasabb ambícióik, hiszen megelégszenek a közepes eredményekkel. Innen már csak egy lépés választja el őket attól, hogy az iskola elvégzése után ugyanígy viselkedjenek az életben vagy a katonai szolgálatuk időszakában; hogy ne foglalják el azokat a munkahelyeket, amelyekre a társadalomnak a legnagyobb szüksége van, és helyette a számukra legkedvezőbb „állás“ után kutassanak akkor is, ha az nincs összhangban képesítésükkel. Ezeket a szocialista életmóddal összeegyeztethetetlen jelenségeket a pedagógusok sem hagyhatják figyelmen kívül. Arra kell törekedniük, hogy munkájuk hatékonyságának fokozásával, az ifjú nemzedék egyes tagjaival szemben alkalmazott egyéni, differenciált bánásmóddal változást érjenek el tanítványaik tudatában. Munkájukból száműzniük kell a céltalan és eredményekre nem vezető lélektelen moralizálást, a verbális tanulságok ismételgetését és a formális, tehát fölösleges különféle nevelési tervek kidolgozását. El kell érni, hogy a nevelés és oktatás egész folyamata a ráhatások egységes rendszereként érvényesüljön. Ez a cél azonban csak

37