Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1987-05-01 / 9. szám - Kecskeméthy Győző: Tankönyvkiadásunkról általában

állandóan fogjuk keresni az új fordítókat és lektorokat, valamint szorosabb együttműködést alakítunk ki a magyarországi kiadókkal. Azokat a szerzőket, fordítókat, lektorokat és illusztrátorokat, akik rendszeresen késve adják le a rájuk bízott munkát, illetve azt nem a kellő színvonalon végezték el, a jövőben mellőzzük;

— a szaktantárgyak tankönyveinek a szlovák vagy cseh nyelven való korábbi megjelenése esetenként lehetővé teszi, hogy a tankönyvet még a képanyag biztosítása előtt lefordíttas- suk. Ilyen esetben lehetőségünk van arra, hogy a nem megfelelő fordítást visszaadjuk a fordítónak, hogy eláll- junk a szerződéstől, és új fordítót bízzunk meg a munkával, aki még mindig idejében leadhatja a tankönyv fordítását;

— mivel szerkesztőségünk tagjai nagyrészt fiatalok, többen csak rövid ideje dolgoznak szerkesztőségünkben, a főiskolán szerzett ismeretek, a szerkesztői gyakorlat mellett okvetlenül szükséges a szakmai továbbképzés, aminek eredményei éppen a tankönyveink színvonalának javulásában fognak — remélhetőleg — tükröződni.

Külön kell szólnom azokról a külső munkatársakról, akikre bármikor támaszkodhattunk, mert munkájukat mindig időben és jó minőségben elvégezték. Több ilyen szerzőnk és fordítónk van, akik az aránylag alacsony szerzői vagy fordítói tiszteletdíj ellenére is hajlandók fő foglalkozásuk mellett még szerzői vagy fordítói munkát, esetleg lektorálást is vállalni. Köszönettel tartozunk munkájukért, és reméljük, hogy munkahelyükön is kellő megbecsülésben van (és lesz]

részük, hogy az ilyen munkába bekapcsolódó pedagógust munkatársai és fölöttesei is elismerik, ezeknek a pedagógusoknak megadják a nekik járó tiszteletet, s az iskola igazgatója és igazgatóhelyettese figyelembe veszi, hogy a tankönyvszerző vagy fordító munkájával egy nagyobb közösséget szolgál, s ennek eredményei túllépik az iskolában és az iskolán kívül végzett munka jelentőségét.

Szeretnénk, ha a tankönyvszerzők és -fordítók munkáját az irányító és ellenőrző szervek is megfelelően értékelnék, és a lehetőségeknek megfelelően biztosítanák az ehhez a munkához elengedhetetlenül szükséges feltételeket. Hiszen egymásra vagyunk utalva: az iskola nem teljesítheti oktatási-nevelési feladatait tankönyvek nélkül, mi pedig az aktív és segítőkész pedagógusok és más szakemberek tábora nélkül nem tudnánk biztosítani e tankönyvek megjelentetését.

Az elkövetkező 4—5 év alatt mintegy 5—600 új magyar nyelvű tankönyv kiadása vár ránk. Ez rengeteg munka, rengeteg betű, nagyon sok gond. Szerkesztőink bizonyára nemegyszer fordulnak majd segítségért a különböző iskolákhoz, intézményekhez vagy közvetlenül a pedagógusokhoz. Reméljük, legalább olyan megértésre találnak majd ezután is, mint eddig, s büszkén elmondhatjuk: mindent megtettünk azért, hogy szocialista ifjúságunk a különféle típusú iskolákban végzett tanulmányok befejezése után sikerrel kapcsolódjék be szép hazánk építésébe.

KECSKEMÉTHY GYŐZŐ, a Szlovák Pedagógiai Kiadó magyar szerkesztőségének vezetője

284