Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)
1987-05-01 / 9. szám - Kecskeméthy Győző: Tankönyvkiadásunkról általában
érkezett észrevételeket értékeljük (amennyiben valóban a tanterv által előírt tananyag jobb feldolgozását szolgálják), és a következő kiadásban módosítjuk tankönyveinket. Természetesen lényeges átdolgozásról ilyen esetben nem lehet szó. A fordításból eredő hibák legtöbbször a szakkifejezések tükörfordításának, a magyar stilisztika szabályait figyelmen kívül hagyó fogalmazásnak, a helytelen szóhasználatnak, a szó szerinti fordításnak a következményei. Az ilyen jellegű hibák megszüntetése természetesen nekünk is fontos. Fokozatos javulás munkánkban is tapasztalható, mert már eljutottunk addig, hogy egy-egy könyv rossz fordítását nem fogadjuk el, új fordítót bízunk meg a munkával, valamint az is jó eredménynek számít, hogy minden fordítást nyelvi szempontból lektoráltatunk. Sajnos, kevés a szakmai és nyelvi szempontból is jó lektor, aki nemcsak az egy gépelt oldalért járó igen szerény, 2—3 koronás tisztelet- díjért végzi munkáját, hanem ügyszeretetből, a közös célokért is hajlandó tenni valamit tankönyveink színvonalának javításáért. Legtöbb gondunk a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek szaktantárgyainak a tankönyveivel van. Hiányzik a magyar szakkifejezéseket jól ismerő szakembergárda, a főiskolát végzett fordítók hazánk felső- oktatási intézményeiben a szakkifejezéseket szlovák vagy cseh nyelven tanulták, s a fordító (esetenként a szerkesztő] napokig kutat a szakirodalomban, míg ráakad a keresett szakkifejezés megfelelőjére. S ha a fordító és a bíráló sem tud megbirkózni feladatával, a szerkesztő kénytelen besegíteni — ha a szóban forgó téma szakembere. Kapcsolatunk van a budapesti Műszaki Kiadóval és a Tankönyvkiadóval, ahonnan Ígéretet kaptunk a segítségre (lektorálásra). Ezzel a lehetőséggel — ha az időnk és körülményeink engedik — élni is szeretnénk. A szerkesztőséget annak idején az általános műveltséget nyújtó tantárgyak tanításához készített tankönyvek szerkesztésére alakították meg (nyelvek, matematika, fizika, kémia, biológia, történelem, földrajz, nevelési tantárgyak). Akkor még nem számoltak azzal, hogy például gépészeti, elektrotechnikai, építészeti jellegű vagy a szabók, cipőkészítők, szakácsok és pincérek, festők és mázolok számára is szaktankönyveket fogunk kiadni. Az ilyen szlovák tankönyvek nagy részét az ALFA Műszaki Kiadó adja ki. Mivel ez a könyvkiadó nem tudta vállalni a szaktantárgyak magyar nyelvű könyveinek a kiadását, ezt a feladatot szerkesztőségünk vállalta el csakis azért, hogy legyen magyar nyelvű tankönyv. Hiba volt ez vagy áldozat? Tudtuk, nincs megfelelő szakemberekből álló fordító- és lektorcsoportunk. Tudtuk azt is, hogy 3—400 ilyen jellegű tankönyv kiadása nagy teher és felelősség, hogy egy magyar—szlovák vagy matematika—fizika szakos óhatatlanul hagy egy festőknek-mázolóknak készülő tankönyvben egy-két nem megfelelő szakkifejezést (amit a fordító hibásan fordított, a lektor pedig nem javított ki). Az utóbbi időben más szakos szerkesztők helyett szerkesztőségünk munkatársa lett egy gépészmérnök, egy vegyészmérnök és egy villamosmérnök. Ezt mindenképpen jó jelnek és megfelelő alapnak tekintjük, mert ez is biztosítéka annak, hogy a jövőben szakkönyveink is megfelelő színvonalon jelennek majd meg. Ugyanígy a fordítók és a lektorok közül is elsősorban azokat a fiatal munkatársakat foglalkoztatjuk, akiknek a munkájával meg voltunk elégedve. Szeretném hangsúlyozni: a jogos, ugyanakkor segítőkész bírálatot mindig szívesen fogadjuk. Csakis közösen leszünk képesek arra, hogy tanulóink kezébe egyre színvonalasabb tankönyveket adjunk. Sajnos a kritikákból sokszor úgy tű262