Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)
1987-05-01 / 9. szám - Kecskeméthy Győző: Tankönyvkiadásunkról általában
a 8 év alatt mintegy 100 tankönyvből tanul. Ha hozzászámítjuk a középiskola négy osztályát, meglepődve vesszük tudomásul, hogy egy érettségizőnek az iskolalátogatás ideje alatt összesen kb. 160—170 tankönyvből kellett tanulnia. Ezek mellett a tankönyvek mellett természetesen a kötelező, a házi és a javasolt vagy ajánlott olvasmányokat, a tananyaghoz kapcsolódó ismert szakkönyveket, az újságok és folyóiratok százait is el kellett olvasnia. Ha viszont összehasonlítjuk a tankönyvek és az egyéb publikációk (pl. szép- irodalmi, ismeretterjesztő vagy tudományos irodalom stb.) elkészítésének momentumait, sok olyan érdekes dologra is rájövünk, amelyekre valamelyik tankönyv apró hibái fölötti méltatlankodásunkkor talán nem is gondoltunk. Először is a tankönyv tartalmát a tanterv határozza meg. A tankönyv sem többet, sem kevesebbet nem tartalmazhat, mint amennyit a tanterv az adott oszztály tantárgyában előír. A tanterv törvény. A tankönyvszerzőnek tehát nincs lehetősége kitérőket tenni, egy-egy tananyagrész feldolgozásakor nem hagyhat ki részeket, nem is bővítheti az adott tankönyv tartalmát kedve szerint. Mi több, a tankönyv terjedelmét az adott tantárgy évi óraszáma határozza meg. A szerzőnek a tanterv által előírt tananyagot az általános pedagógiai, pszichológiai és didaktikai elveknek megfelelően kell felépítenie. Csak így biztosítható és várható, hogy a tanuló könnyebben megértse a tananyagot. A tankönyv a tanulók korához mérten legyen érthető, mégis tudományos alapokon nyugvó tényanyagot tárjon a gyerekek elé, emellett áttekinthető is legyen, s a legmesszebbmenőkig megfeleljen a szemléletesség követelményeinek is ... sorolhatnánk tovább, milyen szempontokat kell egy-egy tankönyv megírásakor és elkészítésekor szem előtt tartanunk. Egy ismeretterjesztő könyv íróját, egy vers- és prózaírót más elvárások korlátoznak, mint a tankönyvírót. Ez vonatkozik a terjedelemre, a témára, a feldolgozás módjára stb. Természetesen nem akarom azt állítani, hogy egy irodalmi mű megírása kevésbé igényes munka. Tudjuk, egy-egy jelentős irodalmi alkotás megírása közben írója mennyit kutatott az adatok után, mennyit javított kéziratán, hányszor átírta azt. Mégis valahogy az jut eszembe, hogy az említett több mint száz könyvet tanulóifjúságunk kötelezően olvassa, illetve tanulja, míg más műveket tetszése, ízlése, érdeklődési köre stb. szerint vesz vagy nem vesz kézbe. A tankönyvet minden gyerek, minden pedagógus és minden szülő joggal várja el szeptember elsején! Nincs lehetőség a halasztásra, nem engedhetjük meg, hogy iskoláinkban ne legyenek ott időre a szükséges tankönyvek! (A középkorú nemzedék bizonyára emlékszik még arra, hogy olykor kénytelen volt a szükséges tankönyvek nélkül tanítani és tanulni.) Örömmel állapíthatjuk meg, hogy tankönyveink túlnyomó többsége — egy-két kivételtől eltekintve — eljut szeptember elsejére iskoláinkba. A kiadás közben felmerülő problémákat és gondokat viszont a kívülálló nem látja. Csak az a fontos számára, hogy időre megjelent színvonalas tankönyvet foghasson kezébe tanítványa vagy gyermeke. A szerkesztőség A magyar tankönyvek szerkesztősége szerves része a Szlovák Pedagógiai Kiadónak. A többi szerkesztőséggel egyenrangú, velük egyforma jogokat élvező és felelősséggel tartozó szerkesztőség vagyunk. Jelenleg tizennégyen (ebből tizenegy szerkesztő) munkálkodunk azon, hogy tankönyveink időben és kellő minőségi színvonalon jussanak el a magyar tanítási nyelvű iskolákba. A szerkesztőség évente 258
