Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)
1987-04-01 / 8. szám - Pomsár Zoltán: A testi nevelés területei a munkára nevelésben
zonyos szabályok, mert szabványosították őket, hanem mert a leggazdaságosabbak, legeredményesebbek. Itt kell kitérnünk a szerszámokra is. A szerszámok ismertetése során szükséges rámutatni arra, hogy azok kiképzése — különösen a fogantyúk — alkalmazkodik testünk, végtagjaink formájához, az erő legcélszerűbb kifejtéséhez. Itt említjük meg a szerszámok méreteit is. A túlméretezett szerszám, amely nem felel meg a tanulók testi adottságainak, túlfáradást, görcsös mozdulatokat és nem utolsósorban nem kielégítő munkavégzést eredményez. Fontos felhívni tanulóink figyelmét a műveletek végrehajtásának* egyenletes ritmusára. Meg kell magyaráznunk, hogy a sietés nem vezet gyorsabb eredményhez, hanem gyorsabb kifáradáshoz. Mindezek kapcsán joggal elmondhatjuk, hogy a munkára nevelés nagy hatással van a tanulók szervezetének a fejlődésére, a testnevelés után a legnagyobb a hatása. A munkára nevelés kapcsán még más szempontok is felsorolhatok a testi nevelésre vonatkozóan. Gondolunk itt a munkaterem levegőjére, elhelyezésére, megvilágítására, a higiénia általános követelményeire, a tisztálkodási lehetőségekre stb. A korszerű munkaterem tágas, jól világítható, szellőztethető, száraz, meleg padlózatú és könnyen tisztítható helyiség. Ennek ellenére a fenti követelményekkel szöges ellentétben gyakran megtörténik, hogy a munkatermet (ha az 1—4. osztályok számára egyáltalán van ilyen) az alagsorban helyezik el. Ez helytelen és tarthatatlan megoldás! A munkaterem megvilágítására legalkalmasabbak a fénycsövek, világítótestek. Ezek nemcsak azért jók, mert gazdaságosak, hanem azért is, mert a legjobb hatásfokú megvilágítást biztosítják. Nappali foglalkozások esetén a műfény mellőzhető. Amennyire fontos, hogy a könnyebb, nagyobb erőkifejtést nem igénylő munkák végzése közben elég meleg legyen a munkateremben (papírmunkák, mintázás), legalább annyira fontos, hogy a több erőkifejtést igénylő (famunkák) feladatok megoldásakor a túlságos kimelegedésnek, felhsvülés- nek is elejét vegyük. Legkedvezőbb a 16—18 °C-os hőmérséklet. A munkaterem túlfűtése nagyobb veszélyt jelent, mint az ellenkezője. Ekkor ugyanis elkerülhetetlen a rendkívüli szellőztetés, amely a felhevüit tanulók tömeges meghűlését okozza. Legmegfelelőbb az egyenletes és könnyen szabályozható központi fűtés. Fontos a munkaterem rendszeres szellőztetése is, de nem mindig célszerű az ablakok kinyitása. A korszerű munkatermeknek elszívóberendezésük is van, jobb híján azonban erre a célra az egyszerű ventillátor is megfelel. Viszonylag kisebb gond a levegő megfelelő páratartalmának biztosítása, amely 60—80 százalék között ideális. Ennél kisebb, illetve nagyobb relatív páratartalom ártalmas az egészségre. Ezt normális szellőztetéssel minden nehézség nélkül biztosíthatjuk. Mindezt nem mondhatjuk el az alagsori munkatermekről. Ezek még a leggondosabb szellőztetés mellett is nyirkosak, dohosak és ennek következtében egészségtelenek. Károsak a szerszámok és a berendezés szempontjából is (korhadás, rozsdásodás). A terem falait ajánlatos rövidebb időközökben (kétévenként) festeni, nemcsak esztétikai, hanem higiéniai szempontból is. A terem padlózata parketta, vagy újabban PVC. Ezek köny- nyen portalaníthatók. A tanterem egészséges, tiszta levegőjét rendszeres tisztogatással is biztosíthatjuk. Ebben munkahelyük tisztán tartásával a tanulók is részt vesznek. A munka végeztével ugyanis megköveteljük, hogy minden tanuló munkaasztalát letakarítsa, a hulladékot pedig a kijelölt helyre vigye. A munkára nevelés során végzett tevékenység szennyeződéssel is jár. Ezért kell a tanulók ruházatának megvédése érdekében munkaköpenyek, esetleg kis mellrészes munkakötények beszerzését és rendszeres használatát is szorgalmazni. (A pedagógus járjon elöl jó példával!) Fontos ezenkívül a munkateremben néhány mosdókagyló felszerelése, illetve ideális külön mosdóhelyiség kialakítása. Végezetül szólnunk kell az órarend 248
