Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-10-01 / 2. szám - Csicsay Alajos: Adjunk lehetőséget a kibontakozásra

jünk azokkal a gyerekekkel, akik a minimumot is nehezen produkálják? Ha elfogadjuk a megállapítást, hogy minden egészségesen fejlődő gyermek rendelkezik bizonyos veleszületett adottságokkal, amelyekből tevékeny­kedés és a környezet kedvező hatásá­ra képességek fejleszthetők, akkor az általunk legreménytelenebb esetnek vélt tanulóban is felébreszthető a kreatív hajlam. Csakhogy itt már a tanítók kollektív munkáidra van szük­ség:'Olyan megértő és egymás törek­véseit támogató magatartásra, amelyet semmiféle utasítás sem biztosíthat. Egyedüli feltétele a jószándék ,az egy­más iránti bizalom, tisztelet és meg­becsülés. Ha ez nincs, akkor hiába be­szélünk elvekről, szándékokról, lehe­tőségekről. . Az alkotóképesség kibontakoztatá­sára .számos lehetőség kínálkozik a tanítási órákon kívül is. Gondolok el­sősorban a pionírok szakköri tevé­kenységére. Nem ártana ezt a terüle­tet is alaposabban feltérképezni. Itt ugyanis nemcsak az adott lehetőségek elmulasztása tekinthető hibának, ha­nem egy óriási veszély is fenyeget. Az üres, tartalmatlan cselekvésé, vagy ami még rosszabb, az ízlésrombolásé. Nem az a fontos, hogy hány szakkört tart. nyilván a csapatvezető, hanem az, hogy a szakkörben mit csinálnak a gyerekek. Van-e célja, értelme a mun­kájuknak? Lehetőleg minden pionír dolgozzék, mégpedig olyan szakkör­ben, amelyik érdeklődésének legjob­ban megfelel. Nem kis felelősséget, szakmai hozzáértést, tapasztalatot és tapintatot kíván a tanítótól, rajvezető- tol: a gyerekek besorolása. Az első és legfontosabb a feltételek megteremté­se, az anyagiaké is. Mert ha például azt akarjuk, hogy legyen minél több írogató gyerek az iskolában, akkor fórumot kell létrehozni számukra, ah.ol. írásaik közölhetők. Egyszóval (jíaklapot. Ne reménykedjünk, hogy minden rímfaragó gyerekből valaha költő lesz, mint ahogy minden vers- és prózamondóból, báb- és színjátszóból sem válik színész. Hogy mégis mire- VaTó" hát e törekvés? Amire minden pe­dagógiai munka. Természetesen ennek is riiegvan a maga fonákja. Mit ér az az iskolai újság, amelybe parancsra írnak a gyerekek, s írásaik hangvéte­le, stílusa nem térhet el a megszokott fogalmazásokétól, a keretek közé szo­rított gondolatfűzés formájától? Valljuk be őszintén, észre sem vesz- szük, hogy sokszor rabjai vagyunk a megszokásnak, a beszabályozottság- nak, a közhelyeknek, a nyelvi klisék­nek. A velünk született adottságaink­nak is csak csekély hányadát hasz­náljuk fel életünk folyamán, a többi elkallódik anélkül, hogy tudomást vennénk róla. Nagyon jó lenne, ha az utánunk jövő nemzedéknél ez az arány a rejtett képességek feltárása és fejlesztése felé tolódna el. Azt már tudjuk, hogy a kreatív em­ber életmódja az alkotó tevékenység, ami sok esetben eltér a megszokottól. Viselkedésében meg mintha valami különcség vezérelné. Pedig csak egy­szerűen úgynevezett csúcsélmények elérésére törekszik, ezért szereti a hu­mort, a könnyedséget és a játékossá­got. Nem kedveli, sőt elutasítja az au­toritást, a hagyományt. A pedagógus, aki mindezzel nem számol, hajlamos arra, hogy az ilyen tulajdonságokkal bíró gyereket letörje, megregulázza. Ügy véli, a tanuló nem alkalmazkodik az iskolai rendtartás­hoz, holott ha jobban odafigyelne, rá­jönne, hogy másról van szó. A másik irányból mutatkozó veszély viszont abban rejlik, hogy a szemte­len, tolakodó, zabolátlan, kötelessége­it elmulasztó gyereket is hajlamos né­mely tanító kreatív típusnak feltüntet­ni. Vigyáznunk kell tehát, hogy ítéle­teink megfontoltak, letisztultak és megalapozottak legyenek. Találkoztunk néha olyan különös törekvésekkel is, amikor a kreatív te­vékenységet el akarják szigetelni a mindennapi oktató-nevelő munkától. Válaszfalat vonnak tanítás és osztá­lyon kívüli tevékenység között. Sze­rintük a tanítási órákon tanulni kell, tevékenykedni pedig esetleg a szakkö­rökben szabad. Holott egyik a másik­tól nem különíthető el. Minden ember, a gyermek is egy életet él. Amit cse­lekszik, ami történik vele, az a lelki­világában is végbemegy, gondolkodás- módját, viselkedését, cselekedeteit be­49

Next

/
Oldalképek
Tartalom