Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1986-01-01 / 5. szám - Kissling Eleonóra: A gimnázium 1. osztályában magyar nyelvből végzett hatékonysági vizsgált eredményei
Év elején és év végén tollbamondást írattunk. A tanév folyamán a tanulók helyesírási készsége is javult: az év eleji átlageredmény érdemjegyben kifejezve 2,2, év végén 1,76. Az óralátogatások és a magyar nyelvet tanító pedagógusok tapasztalatai szerint a tanulók önállóan is kezdik megérteni a nyelvi rendszer törvényszerűségeit és összefüggéseit, logikus gondolkodásuk és spontán nyelvi megnyilatkozásuk a tanév folyamán az elvárásnak megfelelően fejlődött. Szókincsük és kifejezőkészségük fejlesztése azonban a további osztályokban is fokozott gondot igényel. Az írásbeli szövegalkotás tanítását a következő osztályokban nagyobb figyelemmel kell kísérni. A helyesírás javítása érdekében — mint ahogy ezt a kísérlet folyamán már realizáltuk — ajánlatosnak tartjuk, hogy a nyelvi órát egy-két mondatból álló tollba- mondási szöveggel kezdjük. A tantervben előirányzott tananyag tartalom és időigényesség szempontjából átvehető. A tankönyv megfelelően tükrözi a korszerű nyelvoktatással kapcsolatos tantervi követelményeket, aktivizáló jellegű, kisebb hibáktól eltekintve szerkesztési szempontból is megfelelő. A tankönyv későbbi javított változatában több szemléltető kép és áttekinthetőbb táblázatok beiktatását javasoljuk. A tankönyv első fejezetének (Általános ismeretek a nyelvről] egyes témaegységeit a 15 éves tanulók felfogóképességének megfelelően egyszerűbb, érthetőbb formában kell feldolgozni (a könnyen érthető szemléltető ábrák alkalmazását elsősorban ez az anyagrész igényli). Tekintve, hogy a tantervben az írás fejlődését bemutató három órát egy órára csökkentettük, ennek a témaegységnek rövidített változata — a bőséges új információ következtében — egy óra keretében nehezen sajátítható el. Ezért a végleges tankönyv megjelenéséig ennek a nehézségnek a megoldását a pedagógusok ötletességétől és a helyi szituációknak megfelelő módszerek alkalmazásától várjuk. A leíró nyelvtan keretében az egyes témaegységek feladatait és gyakorlatait a nyelvhelyességi és helyesírási kérdések hangsúlyozottabb kiemelése érdekében bővíteni kell. A szövegalkotási tananyagnak a szerkesztés elméletével foglalkozó témaegysége feleslegesen aprólékos részletességgel több alapiskolai tananyagot közöl, ezért a tankönyv későbbi változatában a fogalmazás tanítására szánt óraszám az általános ismeretek a nyelvről című témakör óraszámainak javára szűkíthető. A módszertani kézikönyv órafeldolgozásai a feladatmegoldás központba kerülését sugallják. Ötleteket és követendő eljárásokat javasolnak a pedagógusoknak. A későbbi változat jobban biztosítaná a pedagógusok egyöntetű munkáját, ha közölné a gyakorlatok és feladatok megoldási menetét. Az iskolák technikai felszerelése (szaktantermek, szemléltetőeszközök stb.) a legtöbb esetben még mindig nem felel meg a modern nyelvoktatás követelményeinek. Az eredményes tanítás érdekében a hiányosságok fokozatos kiküszöböléséig — a pedagógusok leleményességétől várjuk a hiányok pótlását. Tapasztalataink szerint a pedagógusok érdeklődéssel vállalják az új irányelvek és módszerek szerinti anyanyelvi oktatás feladatainak teljesítését, és a tantárgyból adódó oktatási és nevelési lehetőségeket megvalósít- hatóknak tartják. Dr. KISSLING ELEONÓRA, Pedagógiai Kutatóintézet 133
