Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1986-01-01 / 5. szám - Pavol Masarik: A tanulók világnézetének alakítása
dagógusnak szem előtt kell tartania bizonyos elveket ahhoz, hogy elérje a kitűzött, a társadalom szükségleteiből eredő célokat. A világnézeti nevelés céljait a tanítási folyamatban és az iskolán kívüli tevékenységben szükséges elvek szem előtt tartásával meghatározott szervezési formákban valósítjuk meg. Az oktatási-nevelési folyamatban részt vevő tanulók száma szerint lényegében a munka két szervezési formájáról beszélhetünk: 1. A gyermekekkel végzett kollektív munkaformákhoz sorolhatók a beszélgetések, beszámolók, etikai jellegű beszélgetések, előadások, politikai tízpercek, amelyeket úgy irányítunk, hogy a témák tartalmában adott legyen a világnézeti hatás. E munkaformákat kísérletekkel, a nép- és műköltészet részleteinek a felolvasásával, a filmek és diafilmek vetítésével tehetjük színesebbé, esetleg közös színházlátogatást szervezünk, együtt megyünk el a múzeumba, kiállításra, a csillagvizsgálóba, az üzemekbe vagy az egységes földműves-szövetkezetekbe tanulmányi kirándulásra. Kollektív munkaforma lehet továbbá a vetélkedők, aktívák, adott témára kérdés-felelet délutánok szervezése. Ezeknek a munkaformáknak jelentős nevelő hatásuk van, mert az ismeretlen tények feltárásával a tanulókat meggyőzzük egyrészt a tudomány igaz voltáról, másrészt a vallási dogmák és állítások valótlanságáról. A tanulóknak a fogalmazási órákra rövid beszámoló elkészítését is kijelölhetjük, a felsőbb osztályokban pedig a polgári neveléstan óráira rövidebb, politikai témájú előadást is kérhetünk tanulóinktól. A pedagógusnak azonban minden esetben ügyelnie kell a nevelési momentum alapos elemzésére, az új ismereteket pedig össze kell kapcsolnia a már korábban elsajátí- tottakkal. A munkaformák külön csoportját képezi a szakköri tevékenység. Mindenekelőtt a világnézeti és a tudományos-ateista szakkörök tevékenységére gondolunk, de az utóbbi időben egyre jobban elterjednek a Lenin-szakkörök is. E szakkörök munkájának tartalma a természeti és társadalmi jelenségek mélyebb megvilágítására irányul. 2. A gyermekekkel végzett sajátos munkaformákhoz sorolható a gyermekeknek a kulturális-népművelő intézményekben végzett egyéni tevékenysége, valamint a pedagógus vezetésével és felügyeletével végzett közérdekű tevékenysége. Ezeket a munkaformákat kihasználhatjuk a versenyek, a család és a társadalom javára végzett tevékenység szervezésére, a magatartás és cselekvés nemes megnyilvánulásainak, pl. az idősebbek, a szülők, a tanító, az iskolatársak, a testvérek iránti tiszteletnek a kialakítására. Ha valamelyik tanuló bekapcsolódik a jelentős évfordulók és események alkalmával készített kultúrműsorba, ezáltal felkelti a többi tanuló érdeklődését is, ugyanakkor szocialista létünk helyes szemléletére is neveli őket. A hasonló tevékenységekre jó alkalom az iskolában szervezett tematikus kiállítás, a faliújságok, az iskolarádió adásai, az irodalmi anyaggal végzett munka stb. A világnézeti nevelés a kommunista nevelés alappillére. A világnézet minden tett megnyilvánulásakor és a mindennapi élethez való hozzáállásban is érezteti hatását. Minősége és jellege határozza meg, mennyire képes az ember önállóan és alkotó módon tájékozódni a dolgokban, esetleg csak az utasítások és parancsok passzív végrehajtójává válik, engedi magát az események által sodorni anélkül, hogy azokba beavatkozna, avagy életének öntudatos formálójává fejlődik-e. Jelenleg, a tudományos-műszaki fejlődés korában elsősorban arra törekszünk, hogy gyermekeinkből olyan embereket neveljünk, akik cselekvőén vesznek részt a jövőben az anyagi és kulturális értékek létrehozásában, szabad idejüket pedig önművelődésre fordítják. Mindezt azonban csak akkor érjük el, ha szervezett munkával és céltudatosan helyes irányban neveljük ifjúságunkat, ha a személyiség fejlesztésére már a kisgyermekkortól kezdve ügyelünk. Ford.: K. Gy. Dr. PAVOL MASARIK kandidátus, Pedagógiai Fakultás, Nitra 130
