Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-09-01 / 1. szám - Az oktatás fejesztésének iránya és problémái a világban / Figyelő
zálásának kulcsfontosságú problémája az iskola megfelelő anyagi-műszaki bázisa, az angazsált pedagóguskáderek magas száma, az egésznapos nevelést biztosító intézmények kiépítése, minden tanuló rendszeres iskolalátogatásának (közlekedés, diákotthonok), egészségi állapotának (helyes napi- és életrend, étkeztetés stb.) biztosítása. (O. Volodin: Ideje optimalizaciji gyejsztviji, 1983, 12. sz., 28—32 o.) Jednotná škola Az SZKP KB közoktatási-szakképzési reformterve a nyolcvanas évek átfogó társadalmi-gazdasági fejlesztési programjának szerves részét alkotja. Az általános és a szakképzés struktúrája a következő: — 1—4. osztály: alsó tagozat, — 5—9. osztály: felső tagozat (az orosz megnevezés szerint befejezetlen középiskola], — 10—11. oszt.-ly az általánosan képző iskola, illetve az általánosan képző- és szakiskola. Lényegében az alapfokú oktatás időtartamának a kibővítéséről van szó — a korábbi nyolcról kilenc évfolyamra, aminek következtében a Szovjetunió egész területén tizenegy évfolyamossá bővül. Az alsó tagozat bővítése nem felfelé, hanem lefelé történik, az eddigi hétéves korról hatéves korra teszik át az iskolakezdés évét. (Szakmai berkekben komoly viták folytak a hétéves korban kezdődő iskola mellett, de ellene is a reformjavaslat kidolgozása során.) Az írás, az olvasás, a matematika, a munkakészségek jobb elsajátítását várják ettől). Az alapfokú képzés 15 éves korban fejeződik be, a felső tagozat végén kell eldönteni a gyermekeknek: folytatják-e az általánosan képző, a mi gimnáziumunknak megfelelő iskolában tanulmányaikat, vagy átlépnek szakmát adó iskolába. Az általános középiskola — vagyis a 10—11. osztály, ha folyamatosan számoljuk az elvégzett osztályokat — elsősorban a felsőoktatásra készít elő, másodsorban azonban egy rövidített szakképzésre is. A tanulóknak lehetőségük nyílik egyes tantárgyblokkokat, képzési irányokat alaposabban megismerni: a tervezet fizikai-matematikai, kémiai-biológiai, valamint társadalom- tudományi blokkokat említ. Emellett hetente egy nap munkaoktatásban részesülnek, ezt azonban az iskola körzetének igényei, az ottani tömegszakmák határozzák meg. A középfokú szakiskolák ugyancsak a 10—11. évfolyamosnak számítanak. A szakmunkásképző intézeteknek többféle tagazotuk lesz a jövőben. Az elképzelés szerint mintegy hétszáz szakmai középiskola létesül a következő ötéves tervben, így lehetővé válik, hogy a 90-es években a jelenlegi tanulólét- sz m kétszerese járjon szakmát adó iskolatípusba. Az egyéves tagozaton azokat képezik majd, akik az általános középiskolát már elvégezték, tehát megszerezték a 11 évfolyamos iskolai végzettséget. A két-három éves tagozatok pedig — szakmától, ágazatoktól függően — azokat képezik ki, akik a 9. osztály elvégzése után lépnek át ide. A tervezet hangsúlyozza: e középfokú iskoláknak termelő- szövetkezetek, vállalatok bázisán kell létrejönniük, illetve továbbfejlődniük. A szovjet iskola elsőrendű feladata olyan szilárd ismeretek nyújtása a felnövekvő nemzedék számára, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalom gazdasági, tudományos és kulturális továbbfejlődéséhez. Az oktatás tartalmának a tökéletesítéséhez a következőket látja szükségesnek a tervezet: — pontosan körülhatárolni a tantárgyak tartalmát, terjedelmét, felszámolni a túlzsúfoltságot és a kevésbé fontos részeket, — a tantárgyak alapfogalmait szilárdan el kell sajátíttatni a tanulókkal, s ki kell használni a tudományok legújabb eredményeit az oktatásban, 31
