Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)

1983-10-01 / 2. szám - Szeberényi Judit: A pedagógiai kutatás problémái / Figyelő

FIGYELŐ ___________ A pedagógiai kutatás problémái PEDAGÓGIAI SZEMLE E folyóirat az utóbbi 5—6 évben je­lentős figyelmet fordít arra, hogy fon­tos témákról vitát indítson és ezúton járuljon hozzá a pedagógiai kutatás fejlesztéséhez. Volt vita a nevelésfi­lozófiáról, a deviáns [rendellenes] magatartásról, az összehasonlító pe­dagógia tárgyáról és fogalmáról, szá- iios tanulmány keretében foglalkoz­tak az új tankönyvek kritikai ismerte­tésével. A Szemlén kívül a Közne­velésben jelentős helyet foglalt el a Makarenko-vita, az É1 et és Irodalomban TANI-TANI vita. Magyarországon tehát ma több terü­leten, több témában és sokféle meg­közelítésben folyik a pedagógiával, a pedagógiai kutatással, az iskola okta­tó-nevelő munkájával kapcsolatos vi­ta. A pedagógiai kutatásról 1981 óta folyik az eszmecsere, melyet Nagy Jó­zsef odafigyelésre és állásfoglalásra késztető írása indított el [1981, 4. sz.]. Ebben a következő téziséket fogalmaz­ta meg: a) A nevelés elméletében lé­nyegében már minden ,,ki van talál­va“. b) A pedagógiai kutatások egyedüli célja és értelme az, hogy közvetlenül segítse a gyakorlati nevelés hatékony­ságának a növelését. c) Űj alapokra kell helyezni az el­mélet és a gyakorlat viszonyát a fej­lesztési tevékenység kiszélesítésé­vel, amely eddig elhanyagolt terület volt). A hozzászólók — 19 cikkben — ecse­telték a neveléstudomány alapvető gondjait, a továbbfejlesztést gátló té­nyezőket. Meglehetősen sötét kép kerekedik ki a hozzászólásokból a pedagógia mai helyzetét illetően. Inkei Péter sze­rint „ ... a neveléstudomány a legné­pesebb a tudomány Olümposzának al­sóbb lejtőire szorult csoportok közül“, hiszen „mélyponton van a neveléstu­domány rangja, ható- és vonzóereje“ (1981.. szám, 515. o.) A művelődési miniszter, Köpeczi Béla többek között ezt írja: „ ... amit eddig Magyaror­szágon pedagógiának neveztek, kime­rült bizonyos normatív követelmények elismétlésében és főleg általános mód­szertani vitákban“ (1982. 9. szám, 811. o.). Ha egy eleve interdiszciplináris tudományág nem tudja kiépíteni kap­csolati rendszerét, nem tudja össze­gezni a rokontudományokban elért eredményeket és felhasználni azokat saját céljaira, akkor nem lehet cso­dálkozni, ha elégedetlenség mutatko­zik vele szemben nemcsak a szélesebb közvéleményben, hanem a tudományos életben is. Több szerző rámutat, hogy a tudo­mány valóban lemaradt a gyakran ön­kényes vagy irreális igényekhez ké­pest, de erején felül is produkált a saját kedvezőtlen kutatási feltételeihez 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom