Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1983-10-01 / 2. szám - Rácz László: Zenehallgatás az óvodában / Óvodai nevelés
ÖVQDAI NEVELÉS Zenehallgatás az óvodában Az óvodákban tartandó hangversenyek rendezésével a komáromi (Komárno) zeneiskolában már több éve foglalkozunk. Rendezvényeink kettős célt szolgálnak. Az egyik az, hogy az óvodában a gyermekek a sok-sok éneklés és lemezről való zenehallgatás mellett kapcsolatba kerüljenek az élő zenével. Több éves tapasztalat igazolja, hogy koncertjeinken a leghálásabb közönség az óvodás gyermek. A kicsik figyelnek, érdekli őket a zene, aktívak és őszinte tapssal köszönik meg a zenei élményt. A másik cél: a gyermekekben kedvet szeretnénk kelteni a zenéléshez, hangszertanuláshoz, hisz az új koncepció szerint már az óvodásokból kell kiválasztani a zeneiskolák növendékeit. Sokszor a szülők választják ki a gyermekeiknek a hangszert (ez legtöbbször zongora), s a gyerek a kezdeti lelkesedés után gyakran abbahagyja a tanulást, esetleg kényszerből csinálja. Valószínű, ha maga a gyermek választott volna, jobb eredményt ért volna el a zenetanulásban. Koncertjeinket a zeneiskola növendékeinek segítségével próbáltuk megrendezni, de ez a módszer különböző problémák miatt nem vált tie. Ezért zeneiskolánk pedagógusai összedugták a fejüket, s tanakodtak, hogyan lehetne színvonalas koncertet rendezni az óvodásoknak. Mivel délelőtt a zeneiskolában nincs tanítás, délelőttönként bejárhatjuk az óvodákat. A hangszereket mi kezeltük, a mesélő az egyik kolléganőnk volt. Mivel az óvodásokhoz a legközelebb a mese áll, ennek alapján jött létre a koncert forgatókönyve, mely természetesen vezérfonal volt, az egyes koncerteken a gyermekek aktivitásától s a mesélő ügyességétől függően is 'formálódott. A koncertet az óvoda zenetermében vagy nagytermében tartottuk. Az előadó zenészek hangszerükkel félkörben ültek, az óvodások velük szemben foglaltak helyet, lehetőleg úgy, hogy mindenki lásson is, hallja is a zenét. A komáromi kétnyelvűség meghatározta, hogy a szlovák óvodákban szlovák, a magyar nevelési nyelvű óvodákban pedig magyar volt a szöveg, s a dalokat is eszerint választottuk ki. Az óvoda igazgatónőjének köszöntője ütén megkezdtük műsorunkat: Mesélő: Ma reggel arra ébredtem, hogy a városháza tornya elütötte az ötöt. (Triangulumon öt ütés). A városházán is ezzel a háromszöggel ütötték el az ötöt? Gyerekek: Nem. Ott óra van a toronyban, az üt. Mesélő: Minek nevezzük ezt a háromszöget? Triangulumnak. Ez egy egyszerű hangszer. Bizonyára sokszor használjátok az óvodában. Fából van? Nem. Fémből. Ha fából volna, tompán szólna. (Megütünk egy fából készült tárgyat, összehasonlítjuk az ütést, esetleg egy közel ülő gyerekkel kipróbál- tatjuk. Ha énekelünk, ezzel a hangszerrel kísérhetjük énekünket.) Énekeljünk: Tüzet viszek, lángot viszek, j ide nézz, oda nézz, csengő rajta. 54
