Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1983-10-01 / 2. szám - Rácz László: Zenehallgatás az óvodában / Óvodai nevelés
A triangulumütést meghallotta a harangvirág. Elkezdett harangfejével harangozni: Bim, ham, reggel van. (Énekeljük, majd xilofonon eljátsszuk; szó-mi szó-mi szó-szó mi). Ez is hangszer. Fémből van és fagombbal ütjük. A harangozást meghallotta a sárgarigó: — „Én is tudok hangot adni, én is tudok énekelni.“ Ilyenformán szólt — „Fütyül ia bíró fia.“ (Többször ismételjük). Addig fújta, ismételte, míg egyszerre csak szép furulyadal formálódott belőle. (Megszólal a furulya, a mi esetünkben gitárkísérettel, Leopold Fuhrmann Reneszánsz táncát játsszuk.) A furulya is hangszer. Fújni kell. Lehet fából, de műanyagból is. A kakukk is fölébredt a rigó furulyahangjára. Kakukkolni kezdett. (Mélyebb hangon megszólal a fuvolán a Kakukk c. lengyel népdal gitárkísérettel.) Ez,a hangszer is fából van? Nem. Fémből. A méhecske szorgalmas, mézért sietett a harangvirághoz. Mi ez a nagy kakukkolás? Persze, fuvoláz a kakukk! Erre a méhecske döngicsélni kezdett. (Megszólal a hegedű. Behgráf József Ungaresca c. darabjából egy részlet hangzik el gitárkísérettel.) De szépen szól! Éppen úgy, mintha méhecske volna. Ez is hangszer. Fából készült. Hány húr van rajta? Számoljuk meg! Vonó is van hozzá, azzal szólaltatjuk meg ,a húrokat. Magasan járt már a nap, az alvó medve hasára aütött: — „Ki zavar ilyen korán? Éppen azt álmodtam, hogy a méhecske kaptárjából nyalogattam a mézet. Nem fölébresztettek ezek a hangszeresek?! Brumm, brumm, éhes vagyok! (Megszólal a cselló-gordonka, s Bartók Medvetáncából eljátszik egy részletet.) Egy újabb hangszer! Épp olyan, mint a hegedű, csak nagyobb. Fából van, s vonó is van hozzá, meg lába is van, de csak egy. Ekkor az állatok között megjelent a tündér. Körülfogták, mert ilyen szép tündért még sohasem láttak. A tündér elkezdett gitározni, az állatok, madarak, virágok szájtátva hallgatták. (Gitáron megszólal Vincent Gommez Romanca de amor c. darabja.) Ninii, ez is hangszer, fából van, hat húrja van, meg lehet számolni. Vonó nincs hozzá, ujjunkkal, körmünkkel pengetjük. A nagy vigalomra odaérkezett a törpe, nyakán egy harmonikával, melynek más neve akkordeon. A nagy vigalomról ő sem akart lemaradni. Most őt fogták körül és hallgatták. (Megszólal az akkordeonon egy magyar népdal.) Az akkordeon is hangszer, fehér billentyűk, fekete gombok vannak rajta. Megszólal a medve: Muzsikáljunk együtt, ha már együtt vagyunk. (A zenészek előadásában megszólal egy szomorú és egy vidám szám.) (A gyerekek feladata, hogy megmondják, melyik a szomorú, melyik a vidám). Mesélő: Mivel ilyen szépen figyeltetek, játsszunk együtt! Hunyjátok be a szemeteket, nyissátok ki a fületeket! Egymás után szólalnak meg a hangszerek, s ti kitaláljátok a hangszerek nevét. (Itt adódik kitűnő alkalom a hangszerek nevének átismétlésére.) Ezután már előzetes megbeszélés alapján az óvodában tanult énekek közös éneklése következik hangszerkísérettel. Pl.: Iglioe szívem; Gólya, gólya; Öröm- ünnep; Eresz alól; Körbe, körbe (ennél a dalnál, ha van hely, indulhat a körtánc ). A koncert menetét azért írtam le, hogy mások is kedvet kapjanak hasonló rendezvényekhez. Buzdításként elmondanám, hogy élőben sokkal élve- vetesebb, mint olvasva. Koncertünkön közreműködtek: Hollósy Tamásné (mesélő, triangulum, xilofon), Stubendek István (furulya), Zsákovics László (fuvola), Domonkos Dezső (hegedű és akkordeon), Rácz László (gordonka), Rácz Klára (gitár). Ha a leírtakhoz, munkánkhoz valakinek hozzászólása, ötlete lenne, szívesen fogadjuk. Hisz azért dolgozunk, hogy gyermekeink szépérzéke fejlődjön, érzelemviláguk gazdagodjék, s velük együtt mi is örüljünk és gazdagodjunk. RÄCZ LÁSZLÓ, a komáromi zeneiskola pedagógusa 55
