Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1983-10-01 / 2. szám - Fibi Sándor: Mindannyiunk közös célja és feladata
évben Szlovákia négy járásában végzett tematikus ellenőrzést, melynek célja az volt, hogy felmérje a nemzetiségi alap- és középiskolákban a pályaválasztásra való nevelés hatékonyságát. Ugyancsak az elmúlt iskolai évben a magyar tanítási nyelvű alapiskoláktól kapott konkrét információk alapján aránylag pontos képet alakíthattunk ki a pályaválasztásra való nevelés pillanatnyi állapotáról, az elért eredményekről, illetve az eredménytelenségről is. A tematikus ellenőrzések és a felmérés olyan hiányosságokra is rámutattak, melyek elhárítása az iskola vezetésére vagy a nemzeti bizottságok iskolaügyi dolgozóira vár. Több iskolában tapasztaltuk, hogy a pedagógusok nem ismerik kellő mértékben az Oktatási Minisztériumnak a pályaválasztásra való neveléssel kapcsolatos két alapvető dokumentumát (Vyhláška MŠ SSR o výchovnom poradenstve б. 99/1980 — Zb; Metodické pokyny MŠ SSR na zvýšenie účinnosti výchovy k voľbe povolania a profesionálnej orientácie žiakov základných a stredných škôl č. 990/1982 — 20.) E két dokumentum ismeretének hiányában nem válhat rendszeressé, tervszerű folyamattá a pályaválasztásra való nevelés, az iskola pedagógusai nem tudatosíthatják a saját egyéni feladataikat és felelősségüket. Aránylag gyakori jelenség, hogy az ilyen iskolákban a tanulók elhelyezésének szinte minden gondja a nevelési tanácsadóra hárul, aki a pedagógusoktól szinte minimális segítséget sem kap annak ellenére, hogy e feladat eredményes megoldásáért az iskola egész tantestülete felelős. így fordulhat elő, hogy a tanulók előzetes érdeklődését kötelezően végzendő felmérések is öncélúvá válnak, hiszen a kapott eredmények megrekednek az osztályfőnöknél vagy a nevelési tanácsadónál. Ellenőrzéseink során bebizonyosodott, hogy a pedagógusok sok esetben nem ismerik a tanulók eredményes pályaorientációjának irányítását elősegítő irányszámokat, melyek megszabják, hogy a kimaradó tanulóknak hány százalékát kell gimnáziumba, szakközépiskolába és szakmunkásképző intézetbe irányítani. így fordulhatnak elő olyan nem kívánatos jelenségek, hogy a nemzetiségi iskolák specifikus feladatát teljesen figyelmen kívül hagyva a kimaradó tanulóknak mindössze 2—3 %-a jelentkezik gimnáziumba, 5—6 %-a szakközépiskolába egy-egy alapiskolából. Meglepően sok az olyan iskola is, ahonnan egyetlen tanuló sem jelentkezik érettségivel végződő szakmunkásképző intézetbe. Gyakori panasz pedagógusaink részéről, hogy egyre nehezebben lehet a szülőket meggyőzni arról, hogy gyermekük számára nem az érdeklődésüknek, képességeiknek megfelelő pályát választották. Tapasztalataink szerint az ilyen megjegyzések főleg azokban az iskolákban hangzanak el, ahol a pedagógusok csak a kimaradó tanulók szüleivel vitatják meg a pályaválasztás problémáit, tehát ahol a pályaválasztásra való nevelés még napjainkban is kampányszerűen csak egy aránylag rövid időszakra korlátozódik. A tanulókkal és a szülőkkel végzett munkánk során következetesen tartsuk szem előtt, hogy a tanuló egész éleiére kiható elhatározásokat nem lehet a véletlenre bízni. A pályaválasztási döntéseket csak akkor tarthatjuk megalapozottaknak, ha a tanulók számára az évek során megfelelő lehetőségeket biztosítottunk képességeik kibontakoztatásához. Ezután megfelelő pedagógiai ráhatással a szülővel közösen már könnyebben megtaláljuk a társadalom szükségleteiből, a nemzetiségi iskolák specifikus feladataiból eredő és a tanulók számára is legmegfelelőbb perspektívát. A tudatos, hosszan tartó munka után nagyobb a valószínűsége annak, hogy egyre hatékonyabbá válik a tanulók pályára való felkészítése. Dr. FIBI SÁNDOR 34
