Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1983-09-01 / 1. szám - Kuszák Mária: Gondolatok a képzőművészeti nevelésről / Óvodai nevelés
ÓVODAI NEVELÉS Gondolatok a képzőművészeti nevelésről KUSZÁK MÁRIA óvónő, Komárom (Komárno) A családi, az óvodai környezet, az utca, a város, de a tágabb világ is, amelyben a gyermek él, mind hatást gyakorolnak rá, alakítják egyéniségét. Ideális lenne, ha a gyermekeket sehol nem vennék körül ízlésrontó tárgyak. E cél megvalósítása nagyon nehéz, de nem lehetetlen, hisz bőven van lehetőségünk arra, hogy a szép meglátására, élvezetére tanítsuk őket. A család feladata az esztétikai nevelésben igen nagy jelentőségű. Jó volna, ha ezt minden szülő kellőképp tudatosítaná. Sajnos, ez sok esetben elmarad. De elmarad nemcsak az elmélet — a családi séták nyújtotta lehetőségek kihasználása a látásra, meglátásra tanítás érdekében —, hanem a gyakorlat is, a rajzolás, festés, mintázás. Ez részben érthető. A lakások méretei — főként a panelházakban — elég kicsinyek, s a ma divatosnak tartott bútorok szinte túlnövik a lakást. Hol is jutna hely arra, hogy a gyermek tetszése szerint szétrakodhatna, festhetne, mintázhatna? Az ilyen tevékenység szükségszerűen rendetlenséggel jár, a szülők pedig féltik a drága berendezést, vagy éppen megfeledkeznek gyermekeik ilyen irányú tevékenységének biztosításáról, annak jelentőségéről. Örvendetes tény, hogy a gyermekek zöme több évig jár óvodába, amelynek szép környezete, a formák és színek harmóniája, a nyugodt légkör — ha az van — igen nagymértékben befolyásolják a gyermek ízlésének, szépérzékének kialakulását. De ennél is lényegesebb az, hogy mi, pedagógusok, mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a gyermekek ismerete, rajzkészsége, fantáziája kellőképp fejlődjön, hogy a rajzolás számukra öröm, önfeledt játék, szórakozás legyen, mert a gyermek számára semmiképpen sem lehet a rajzolás tudatos erőfeszítést igénylő alkotómunka. Játék legyen, mely alkalmat ad arra, hogy a gyermek örömét lelje a színekben, a formákban, a mindig újabb formák létrehozásában, hogy rajzával elmondhassa élményeit, gondolatait a felnőtteknek. A gyermek csak akkor tudja magát rajzban kifejezni, ha kellő ismeret- anyaggal rendelkezik. A kisgyermek mindig kíváncsi, de a tárgyakat, jelenségeket felületesen figyeli. Nekünk kell tehát fölhívni a figyelmét a részletekre, az érdekesebb jelenségekre, változásokra. A valóság megismerése mindig a közvetlen tapasztalat útján történjen. Az ábrázolás szempontjából a vizuális érzékelés a legfontosabb. A környezetismereti foglalkozások, a szabadban való tartózkodások (és soksok más alkalom) bőséges lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gyermekekkel együtt tanulmányozzuk a tárgyakat, természeti jelenségeket. Ez utóbbit változásaik folyamatában is figyeltessük meg. (A múlt ősszel csoportommal többször is meglátogattunk egy hatalmas, öreg akácfát. Óriási lombkoronája már messziről sárgállott. Azon az 25
