Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-09-01 / 1. szám - Sima Éva: Az irodalmi nevelés tanításáról a 7. osztályban

lusztrációként a könyvben szereplő színes krónikalapot használjuk fel, ezen megfigyeltetjük a miniatűrt és az iniciálét, a HB hasonmását, Anonymus budapesti szobrát (hogyan fejezi ki alkotója azt, hogy szereplője ismeretlen), és Pannonius arcképét, zenei anyagként pedig a Musica Hungarica 5. lemezét (rajta van a HB szövege is).

Zrínyinél új fogalom az eposz, a hősköltemény. A tárgyalt rész epizód. Itt fontos rámutatnunk, hogy a két szereplő egyformán vitéz harcos, s hogy egy hős tette akkor nagy, ha ellenfele is erős. Az ilyenfajta bemutatásra példákat kérhetünk (a népmesék főszereplői, Toldi stb.).

A kuruc költészetet a Csínom Palkó képviseli. Itt sok szó szorul magyarázatra. Ezeket részben megtalálhatjuk a vers utáni szómagyarázatban, a többit pedig az Értelmező Szótárból kerestessük ki. A vers szóanyagából emeljük ki a szép metaforákat (patyolat a kuruc — hetes vászon a labanc). A második olvasáskor külön olvastatjuk a kurucokra és külön a labancokra vonatkozó sorokat, összegyűjthet- jük a pozitív és negatív tulajdonságokat kifejező szavakat. Ezt szógyűjtés követheti (házi feladatként is) a kétféle tulajdonság kifejezésére a mai nyelvből és diáknyelvből. Zenei anyagként tárogatómuzsikát hallgathatunk, a festmények közül pedig Mányoki Ádám Rákóczi-portréját mutatjuk be (Idealizáló arcképfestészet.).

Kölcseyt mint az induló reformkor alakját és a magyar himnusz szerzőjét mutatjuk be a tanulóknak. Az óra végén a pedagógus mondja el az epigrammát skandálva is — ezzel mintegy ízelítőt adva a következő órán sorra kerülő időmértékes verselésből. Ezt csak alapjaiban vesszük át, az öt legismertebb verslábat említjük, esetleg a hexa- és a pentametert meg a disztichont. Ne erőltessük azonban, később, főleg Petőfinél újra foglalkozunk vele, gyakoroljuk, továbbvisszük.

Vörösmartyt a reformkor tipikus alakjaként mutatjuk be. Műveiből a Szép Ilonkát és a Búvár Kundot hozza a tankönyv. Ezek a költemények alkalmasak arra, hogy bemutassuk, a mű

általában annak a kornak a függvénye, amelyben létrejött. Vörösmarty másképp, más tartalommal is elmondhatta volna Perczel Etelkára való emlékezését, de az, hogy Mátyást teszi központi alaknak, a kor szelleméből adódik. A vers felolvasása során ügyelünk a hangváltásra, arra, hogy mindegyik rész más-más hangulatú. Az elsőre a könnyed, kedves báj és játékosság, a másodikra a férfias erő, az érzelmi telítettség, a harmadikra a mély fájdalom, a lemondás a jellemző. A példákat a tanulóknak kell megkeresniük.

A Búvár Kund tanításakor felelevenítjük a Krónikából közölt részletet, s megbeszéljük, ugyanazt a témát hogyan dolgozza fel a krónikaíró és a költő. A tanulóktól várjuk a választ a kérdésre: melyik versszakával szól a kortárshoz a költő? A vershez kapcsolódik a 18. sz.-i rézkarc reprodukciója. Ilyen technikával készült képünk eddig nem volt olvasókönyveinkben, ezért szóljunk róla pár szót.

Petőfiről sok mindent tudnak már a tanulók — célunk itt a részismeretek rendszerezése,” valamint kibővítése a tájleíró és a forradalmi költő témakörében3. Petőfi tárgyalásának egész ideje alatt legyen az osztályban elég Petőfi-kötetünk, kiállítást is rendezhetünk a különböző kiadványokból. Á 7-es tankönyvben nem szereplő költeményeket újraolvassuk. Néhány javaslat a társművészetek bevonására: Az Egy estém otthon tanításakor bemutathatjuk Orlai P. Soma Anyám című képét, Stróbl Alajos Anyánk c. alkotását; az Aljöld c. vers kapcsán Markó Károly és Barabás Miklós Alföldi táj gémeskúttal c. művét, s meghallgathatjuk Liszt II. magyar táncát. Az Egy gondolat... utolsó verssoraihoz kapcsolhatjuk Beethoven Eroicájának 2., lassú tételét. E vers tárgyalása kapcsán foglalkozunk ismét az időmértékes verseléssel, és bővítjük az ismereteket a nyugat-európai verselés fogalmával. Ne feledkezzünk meg szólni a prózaíró-naplóíró Petőfiről sem, felidézve az előző év nyelvtankönyvében levő Üti leveleket is.

A Petőfi-órák szintézisteremtő szük5