Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-09-01 / 1. szám - Szeberényiné Z. Judit: Miről ír a Köznevelés? / Figyelő

Több pedagógus sokallja a délutáni elfoglaltságot (középiskolai előkészítő, szakkör, korrepetálás, tömegsport foglalkozások). Általános, hogy a hét öt napján legalább három napon reggel 8 órától délután 16 óráig benn vannak az iskolában.

Hudy Endre azt írja többek között: „Tisztázzuk végre, hogy mi a feladatunk! Az önképzés, a tudományos kísérletek megismerése, felkészülés azok gyakorlati alkalmazására! Ám nem feladatunk nyomtatott, audiovizuális, demonstrációs eszközök gyártása, differenciált feladat- és gyakorlatrendszerek kidolgozása. A pedagógus alkotótevékenysége abban jut kifejezésre, hogy jól érti az alapelveket, tanulókra szabottan fejleszti a képességeket, okosan, célszerűen használja az oktatástechnikai eszközöket, rendszereket“ ... „ Jelentősen javulna a pedagógusok közérzete, munkájuk minősége, ha figyelmüket és energiájukat kevésbé kellene szétaprózni. Sokat lehet tenni annak érdekében, hogy az iskolában a pedagógusok a nevelésre-oktatásra figyelhessenek, de csökkenteni lehetne és kellene a külső vezérlésű feladatokat, amelyeket alig-alig tudunk kivédeni. A félévi értekezletet is nyugodtan elhagyhatnánk, az osztályozó értekezleten is meg lehetne egy-két nevelési kérdést beszélni, de az úttörőmunka is korszerűsítést, egyszerűsítést érdemel.“ ... „Az iskolában kapjon nagyobb rangot a szellemi és az esztétikai rend, amely az ifjúság nevelésének az alapja. Ha a tantestületekben a korszerűen gondolkodók, a művelt pedagógusok határozzák meg a stílust, a légkört, ha ízléses, higiénikus a környezet, ott az emberi értékek nem veszhetnek el.“

Genzwein Ferenc A tanulókról című írásában (21. szám) több negatív jelenségre hívja fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy már az általános iskolában is nő a rendszeresen dohányzók, az alkoholt kedvelők, az izgató, nyugtató és „kábító szereket“ fogyasztók száma, közismertté válik a „aluljáró jelenség“, és kezd ismertté válni a „lakótelepi magatartás“, szaporodnak a zavarok a szexuális élet szférájában, ma már mind több az agresszív gyerek. A világ legkülönbözőbb országaiban hasonlók a gondok. Az utóbbi években növekedtek azok a környezeti ártalmak, amelyek alapján állami gondozásba veszik a gyermekeket, nagyobb a gondozottakban az elkeseredettség mértéke, erősödnek a beilleszkedési zavarok.

Ezekért a gondokért az iskola egyedül bajosan vállalhatja a felelősséget. A gyermek személyiségének komplex vizsgálatakor indokolt újabb kérdések felvetése is. Az értékteremtő munka, a tudás, a másokkal való törődés, a segítőkészség, az őszinteség megfelelő helyet kap-e az iskolák értékrendjében? Nem kifogásoljuk-e gyermekeink munkájában épp azt, amire évekig tanítjuk őket? Nem látnak-e gyermekeink elégséges példát a felnőttek körében arra, hogy az el nem végzett vagy rosszul végzett munkát is honorálja a társadalom? Eléggé és jól szeretjük-e gyermekeinket?

Hasonló gondolatok merülnek fel a 17. szám egyik írásában (Pofonok és kérdőjelek címmel). Hány emberben él napjainkban idealizált kép az iskoláról! Hányán gondolkodnak úgy, hogy diákjaink a tanulásnak-tudásnak kijáró tisztelettel vesznek részt a tanítási órákon. Pedig az óra áhított rendje mostanában sok helyütt csak vágyálom. A szerző megdöbbentő történetet mesél el egy általános iskolásról, aki magatartásával réme volt az osztálynak, s a tanárnőt is megütötte. Az iskolán kívüli rossz hatások mind erősebben érik a gyermeket, szükség van a nevelési módszerek revíziójára.

Kronstein Gábor a bűvös kocka felfedezőjéről ír Rubik tanár úr és a kocka címmel. E tárgy tavaly 15 millió dollárt forgalmazott, összesen 30—32 millió — nem hamisított — példány talált gazdára, s már minden századik ember megforgatta a földkerekségen. Egy hamburgi iskolában a nehezen nevelhető gyemekek tagozatán jó eredménnyel alkalmazták a kockát: levezette a növedékek feszültségét, s egyben edzette figyelem-összpontosító készségüket. Kétségtelen, hogy a nevelés gyakorlatában már szerephez jutott.

30