Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-09-01 / 1. szám - Szeberényiné Z. Judit: Miről ír a Köznevelés? / Figyelő

FIGYELŐ____________ Miről ír a Köznevelés? Dr. Hanga Mária miniszterhelyettes még januárban javasolta a lapnak, hogy indítsanak tapasztalatgyűjtő vitát a pedagógusok terheinek csökken­tési lehetőségeiről. A fő indok az ötnapos tanítási hétre való zavar­talan áttérés segítése s az a felismerés, hogy most, az új tantervek bevezetése közben a nagyobb létszámú gyermeksereggel csak úgy lehet odaadással elvé­gezni az igazán fontos, pedagóg.ailag valóban nélkülözhetetlen feladatokat, ha a pedagógusok megszabadulnak a felesleges terhekről, a látszattevékenysé­gektől. A pedagógusok kedvezően fogadták a kezdeményezést, tizenhárom számban mintegy negyven pedagógus fejtette ki véleményét (jóval többen, mint bár­mely más, a lap által azelőtt indított vitában. Kiváltképpen jó benyomást kel­tett a nevelőkben az a készség, hogy a minisztérium szeptemberig dönt azok­ban a kérdésekben, amelyekhez elegendő e rövid idő, és jelzi a később megold- hatókat is. A 25.számban Hanga Máriával interjút készítettek az adott kérdésről, az ő gondolataiból ragadunk ki néhányat. Szerinte a mostani vita azt igazolta, hogy nincs egyetlen egy olyan ésszerű pedagógiai feladat sem, amelyet a neve­lők túlterhelésük forrásának tartanának. A formalitást, a túlzásokat, a peda­gógiai tevékenységgel nem indokolt adminisztrációt azonban elutasították. Szinte listát készítettek azokról az esetekről, amelyeket a pedagógusok saját tapasztalatuk alapján rossznak vagy legalábbis javítandónak tartanak. Igen erős ellenállás mutatkozott meg az írásos tennivalókkal szemben (az iskolában sokféle tervet kell készíteni, mint pl.: iskolai, munkaközösségi, munkavédelmi intézkedési, tűzrendészed, ügyviteli intézkedési, gyermek- és ifjúságvédelmi, munkaerő-gazdálkodási, oktatási, óralátogatási, kirándulási, pályaválasztási stb. tervet], s az az igazi baj a miniszterhelyettes szerint, hogy e tervek jelentős része tanév közben az iskolákban elő sem kerül a fiókból, hacsak nem kell ellenőrzésre bemutatni. Többen igénylik, hogy kapjanak a pedagógusok tanmenetjavaslatokat, még­pedig füzet alakjában, üres oldalakat is hagyva bennük, hogy az egész tan­menet másolgatása nélkül lehetőség legyen helyi adaptációra. Ezzel kapcsolat­ban a minisztérium dolgozóinak a véleménye sem egységes: egyesek szerint ez ellentmondana a 70-es évek végétől bevezetett dokumentumok szellemének, nem felelne meg a tanári szabadságról kialakított álláspontnak, a tanmenet- javaslatok önállótlanná tennék a kollégákat. Mások viszont támogatják a pe­dagógusok körében elemi erővel fellépő igényt a központi tanmenetjavasla­tokra, mert az új tantervek bevezetése idején szükség van ilyesfajta segít­ségre. A miniszterhelyettes is támogatja az OPI által megjelentetett tanterv­javaslatokat, buzdítja a szaktárgyi munkaközösségeket is, hogy az iskola kö­rülményeit ismerve közösen készítsenek tanmenetjavaslatot, amit minden peda­gógus az osztályára és a maga igényeire formálhat. Sokan panaszkodnak az ún. pótfoglalkozásokra. Amit a diákok nem tudnak megtanulni egy tanévben, azt 10—11 nap alatt bajos pótolni. Az ötnapos tanítási hét bevezetésével kitolódik a tanév vége, tehát az év végi pótfoglalkozásokra nincs lehetőség, az év folyamán viszont szükségesek, mert a pedagógiai felzárkóztatás továbbra is feladat. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom