Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-12-01 / 4. szám - Mózsi Ferenc: A "szlovákul hallásra és szólásra szoktatás" az óvodában és az iskolában
* A „szlovákul hallásra és szólásra szoktatás” az óvodában és az iskolában 1. A nyelvoktatás társadalmi igényeivel egyetemben — főleg az utóbbi két évtizedben — egyre sokasodnak az idegennyelvtanítás hatékonysága emelésének elméleti és módszertani koncepciói. Ezek közül sok elgondolás csak divatos percelmélet, annak ellenére, hogy nem egy koncepció kiáltotta ki magát egyedül jónak, üdvözítőnek. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy szinte minden elképzelésben vannak meglátások, amelyekkel érdemes gazdagítani ismereteinket. Persze, egyedüli és minden igényt kielégítő koncepció nincs és a sok egymástól eltérő koncepció ellenére is a nyelvoktatás fejlődésének tendenciája megállapítható: ez az út a klasszikus grammatizáló — fordító (csak a nyelvet, a langue-ot tanító) és a ma már ugyanilyen elavult „klasszikus” direkt módszertől a racionális elvű nyelvoktatás felé vezet. Továbbra is a beszéd (a parole) a kitűzött cél, de a nyelvről való ismeretnyújtás ma már ismét bizo- nyos jogokat kap. Tehát míg a régmúltban a nyelvről való ismeretekből próbálta a pedagógus kifejleszteni a tanulók szlovákul szólni tudását, a korszerű nyelv- tanítás egyre inkább a grammatikailag is tudatosított nyelvi kifejezésformák szinte biológiai mélységig meggyökeresedett készségét igyekszik kifejleszteni. Az idegennyelvoktatás fejlődésének útja az írásbeliségre és a nyelvtanra támaszkodó koncepciótól a direkt módszer beszéltetésén keresztül ma a racionalizált beszédelsajátítás felé vezet. Kérdés, nem fogják-e egyesek ezt a racionalizált azaz nyelvtani ismeretekkel is megtámasztott oktatást a fordító-gram- matizáló múlt irányába való visszatérésként értelmezni? ... 1. 2. De hát miért is kell minderről szólni, amikor,, csak” az audio-orálisan v tanított szlovák nyelv szóbeli kezdő szakaszáról akarunk beszélni? Nem utolsósorban azért, mert az a tény, hogy eredetileg két évre tervezett szóbeli kezdő szakaszt (az alapiskola első és második osztályában) másfél évre csökkenthettük, kiválthatta az írásbeliséghez való visszatérés fenti — ehhez hasonló — gondolatát. A gyakorlatban azonban nem ez történt. Hiszen azzal, hogy a hetvenes években az ötéves gyermekek óvodai beiskolázása Szlovákiában szinte általános lett, és a szlovák nyelv artikulációs bázisának kialakítása már ott is beindult, az első osztály bizonyos tantárgyi céljait az óvodára lehetett átruházni. S ebből is következik az a szoros kapcsolat, melynek egyrészt az óvodai és az első osztályos szlovák nyelvoktatás közt meg kell lennie. Másrészt viszont a szóbeli kezdő szakasz nem lett „rövidebb”, hanem az eddigi két évre tervezett anyagot két és fél évre osztottuk, melyből egy évet az óvoda nagycsoportja vállalt el. no
