Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-12-01 / 4. szám - Mózsi Ferenc: A "szlovákul hallásra és szólásra szoktatás" az óvodában és az iskolában
2. Mivel hasonló nyelvi anyagot tanít az óvónő, de az első-második osztály tanítója is, nem egyszer megkérdezték tőlem: kit találtam iskolalátogatásaim során alkalmasabbnak a feladat teljesítésére. Nem lehet általánosítani. A tapasz- tálát mégis mintha ezt mutatná: az óvoda jobb szinten teljesíti a módszer megkövetelte tanítás játékosságát, míg az alapiskola a nyelvoktatás rendszeres-, ségét. Az alapiskola nem egy ízben azzal bünteti a 6—7 éves gyermekeket, hogy nem engedi őket játszani. Ha pl. a tananyag gyermekjáték, s ennek „tanítására kerül sor — s ezt alkalmam volt látná —, felidéződött bennem a mitológiai Tantalosz minden kínja. Azok a tanulók is hasonlóképpen érezhették, akiknek a tanító nem engedte meg, hogy jól kijátsszák magukat pl. a „Húsky moje, poďte domov!” vagy az „Énei, menci, na kamenci” tanítása során. Pedig a gyerekek nagyon tudnak játszani. Ezt az óvodában láttam. Ahogy a boltosdira való játék során a „vevő” köszönt és „árut kért”, ahogy az „eladó” hűvös köte- lességtudással „kiszolgált”, az igazabb volt az igaznál. Nincs az a színész, aki komolyabban játszhatná el szerepét. Mindezzel csak azt szeretném hangsúlyozni: az alapiskola 1., 2. osztályának érdemes lenne az óvodából átmenteni a jelszabadult, alkotó játékosságot. Az óvodának viszont jobban el kellene sajátítania a szlovák nyelvoktatás módszertanát, s így erősíteni a nyelvoktatás anyagának rendszerét (pl. mondat* modellek logikai rendben való szubsztitúciós gyakorlását). Ez utóbbi jelenti a nyelvoktatásnak ezen a szintjén a fejlődésnek azt a már említet „legújabb” mozzanatát, a racionális elvű nyelvtanítást}) Szeretném megjegyezni, hogy a kontrasztivitás elvét a szlovák nyelvoktatásban — erőnkhöz mérten — 1960-tól igyekszünk sok más nyelvoktatási koncepciót megelőzve a mi gyakorlatunkba beépíteni. Például az említett szlovák gyermekjátékok megtanítása előtt meg kell tanítani — javasolja a módszertani kézikönyv2) — azok magyar megfelelőjét stb. Ä közeljövőben — s erre intenek a gyermeknyelvi és a kétnyelvűségi kutatások világszerte és nálunk is — azonban az eddigieknél is jobban kell tudatosítanunk: a már megszerzett nyelvi ismeretek minden újjal szemben alapvetően fontos viszonyító — kötő — módosító erőként lépnek jel. Ui, a szlovák nyelvi ismeretelsajátítás szempontjából a gyermekek anyanyelvi ismereteinek összességét bázisként kell kezelnünk. S e bázis működésének pontos bemérése a sikeres nyelvoktatás fontos feltétele. Szinte általános vélemény: a játékosságot az időhiány öli ki iskoláinkból. Mi mégis az óvodák gyakorlatát és nézetét valljuk igaznak: ha nincs idő a játékra, a gyermekek motiválására, akkor semmire sincs idő — alkalom, Ez ugyanis egyik kulcskérdése az óvodai-iskolai szóbeli kezdő szakasz nyelv* oktatásának, a szlovákul hallásra és szólásra szoktatásnak. Irodalom: 1) Karl Konrad Diller: The Language Teaching Controversy, Newbury Housö Publishers, Rowley, 1978 2) Módszertani kézikönyv a szlovák nyelv tanításához a magyar tanítási nyelvi) alapiskolák 1. osztályában tanító pedagógusok részére, SPN, Bratislava, 1979, 77—81. о. Dr. MÖZSI FERENC Hl
