Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-12-01 / 4. szám - Svec Ilona: A szlovák nyelv artikulációs bázisa kilakításának tapasztalatai

* D: Dobrý deň teta predávačka! U: Dobrý deň, Evička! Со si prosíš? D: Prosím si loptu. U: Ktorú loptu, malú alebo veľkú? D: Veľkú. U: Nech sa páči, tu je veľká lopta. D: Ďakujem pekne! U: Do videnia, Evička! D: Do videnia, teta predávačka! Príklad na ďalšie precvičenie: Obráz­ky hračiek zobrazených na pravej stra­ne listu deti vymaľujú podľa vlastné­ho vkusu so štyrmi základnými far­bami. Učiteľka sa pýta detí: Aká je lodka? Aký je kočík? Aké je auto? atd. V sprievodnom liste sú uvedené aj ďalšie možnosti na precvičenie náz­vov hračiek. 9. list — Na dvore Učiteľka rozpráva krátku rozpráv­ku: Na dvore žili zvieratká. Žila tu sliepka, ktorá spievala: kot, kot, kot- kodák. Druhým zvieratkom bol kohú­tik, ktorý skoro ráno vstával a svojím spevom takto všetkých budil: Ki-ki-ri­kí! Sliepka a kohútik mali svoje de­tičky — kuriatka. Kuriatka sú žlté a malé. Kuriatka sú veselé. Behali za mamou-sliepkou a spievali: Pi-pi-pi-pi, pip-ky, pi-pi-pi-pi, pip-ky Ja som rado, kde sú sliepky, Pi-pi-pi-pi, pip-ky, pi-pi-pi-pi-pip-ky, Je mi dobre u mamičky. Kuriatka a sliepočka boli také ve­selé, že k nim prišli všetky zvieratká. Prišla kačica. Prišla koza. Prišla mač­ka. Počúval aj pes. Nakoniec všetky zvieratká boli veselé, spievali a hrali sa. Piešeň: Pod stolom drobky ... A szlovák nyelv artikulációs bázisá­nak kialakításakor rendkívül fontos a rendszeresség és a folyamatosság. Az 5—6 éves gyermek ugyanis gyorsan tanul, de ha a gyakorlás nem folya­matos és rendszeres, gyorsan felejt is. A napi játékos foglalkozásokkal szép sikereket érhetünk el akkor, ha mód­szerünk játékos és célravezető. SVEC ILONA, óvónő OLVASTUK (125 éve született a magyar nevelésügy kiváló alakja, Nagy László) Nagy László gyermektanulmányi mozgalmának — túl tartalmi érté­kein — a legfényesebb eredménye mégiscsak az volt, hogy a gyermek- lélektan és a pedagógia érintkezésének területén valóságos hadseregét fogta egybe az elméleti és a gyakorlati szakembereknek. Találóan írja Zibolen Endre a Nagy László közoktatási reformterve című kiadványban: „Soha korábban és soha azóta nem tudott egyetlen magyar pedagógus ekkora áldozatra kész sereget a gyermekek ügyének szolgálatára mozgó­sítani. Arra sem volt még példa, hogy a magyar nevelői gondolkodás olyan mértékben elébe tudott volna menni a jövőnek, mint a Gyermek- tanulmányi Társaság Nagy László vezette közoktatásügyi reformbizottsága 1918—1919 fordulóján.“ (Köznevelés, 1982. okt. 22.) 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom