Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-12-01 / 4. szám - Svec Ilona: A szlovák nyelv artikulációs bázisa kilakításának tapasztalatai

vi anyagokat minél több szituációban kell gyakoroltatnom. A változatos mik- rokonverzációk, párbeszédek, dramatizált mesék hozzásegítenek, hogy a gyermekek tudatában minél jobban megerősödjék, automatizálódjék a nyelvi anyag s aktív szókincsükké váljon. Az anyag napokra való felbontásakor nem feledkezhetünk meg a legfontosabb didaktikai fokozatok megtartásáról, mint a bemutatás — gyakorlás — fejlesztés — megerősítés — automatizálás.

A szlovák nyelvi foglalkozások lebonyolításának egyik legfontosabb feltétele a gyermekek anyanyelvi képességeinek relatív fejlettsége, főleg a beszédtechnika és a helyes kiejtés rögzítésének elérése ötéves korig. Ez a lehetőség adott azoknál a gyermekeknél, akik szellemileg egészségesek, beszédszerveik kellően fejlettek, és gondos nevelést kaptak anyanyelvi szinten. Érezhető különbségek mutatkoznak az óvodát már előzőleg látogató és a családból csak a nagycsoportba jövő gyermekek között. Az óvodát már két éve látogató gyermek könnyebben köt kapcsolatokat, jobb a beszédlégzése, beszédtempója, artikulációs szervei a gyakorlások során mozgékonnyá váltak, s nem utolsósorban anyanyelvén életkorához mérten elég gazdag szókincsre tett szert, ismeri a szavak jelentését, és egyszerű összefüggő mondatokban fejezi ki gondolatait. A pszichológusok és a beszédfejlesztéssel foglalkozó szakemberek megállapították, hogy a gyermekeknek 4—5 éves korára megvannak a fiziológiai feltételei ahhoz, hogy anyanyelvét tisztán beszélje. Ezt mi is tudatosítottuk, és óvodánkban a 4. és 5. korcsoportban intenzíven foglalkoztunk a gyermekek beszéd- és anyanyelvi képességeinek fejlesztésével. Azokkal a gyermekekkel, akikkel teljesítettük az előző csoport részére előírt anyanyelvi követelményeket a Program szerint, a nagycsoportban nyugodtan megkezdhettük a szlovák nyelv játékos tanítását.

Úgy érzem, nem lenne helyes, ha nem említeném meg a didaktikai segédeszközöket és ezek használatát.

Ha az új ismeretek szerzése során oly nagy fontosságot biztosítunk a bemutatásnak és a tárgyakkal és eszközökkel való manipulálásnak, hatványozottan érvényes ez az elv az idegen nyelvek tanításában, annál is inkább, mivel az óvodás korú gyermek képzelete konkrét. Tehát bemutatjuk a gyermekeknek a valós tárgyakat, ezekkel manipulálnak, az egyes cselekvéseket utánozzák, elvégzik. Legközelebbiek és jól alkalmazhatók az óvoda játékszerei, a gyermekek ruházata, az óvoda bútorai, a bábjátékhoz való rekvizitu- mok, bábok, diakockák, képek. Fontos követelmény, hogy a képek megfelelő nagyságúak legyenek és ne tartalmazzanak fölösleges figyelemelvonó elemet. A bemutatás technikájában főképpen arra ügyelek, hogy a gyermekekhez arccal forduljak, hogy leolvashassák ajkamról a kiejtéshez szükséges mozdulatokat. A kisgyermek ebben a korban hűen utánQz, egyébként is itt az új nyelv új hangképzési mechanizmusát szeretnénk neki bemutatni (a mimikából érzékeljék a mondanivaló érzelmi töltését). A legfonto' sabb segédeszköz az óvónő beszéde és éneke, amelyet a gyermek hallásával érzékel, és beszédmegnyilvánulásában tökéletesen utánoz.

Időnként igénybe vesszük a gramofonra és magnetofonra feljátszott művészi felvételeket is. Leghatékonyabb azonban az óvónő előadása, amelyet fűt a gyermek és az óvónő közötti érzelmi kapcsolat, a személyi szuggesz- tió is.

A kifestő vagy munkalapok

Pedagógiai felolvasásom fő részét a tíz „munkalap“, helyesebben kifestő alkotja, amelyeket speciálisan az óvodai szlovák nyelvi foglalkozásokhoz készítettem. A tíz munkalap tartalma magában foglalja az óvodás gyermekekkel elsajátítható lexikális minimumot, amely kb. 120—140 aktív szót tesz ki a következő, a gyerekhez közelálló témakörökből:

1. A család; 2. Otthon a lakásban; 3. Házak és fák; 4. A család utazik;

5. Közlekedés az utcán; 6. Játékboltban; 7. Gyümölcsök, zöldségek; 8. Né107