Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1982-02-01 / 6. szám - Sz.J.: A tanulók túlterhetléséről / Figyelő
iskolaotthonos foglalkoztatás. A szakemberek felmérést végeztek annak felderítésére, hogy milyen megterhelést jelent a gyermek számára a napközis, illetve az iskolaotthonos elfoglaltság. Hipotézisként elfogadták azt a pedagógiai tapasztalatot, hogy az iskolaotthonos szervezeti forma a ciklikus napirend kialakításával a gyermeket teljesítőképességének magasabb szintjére juttatja anélkül, hogy túlterhelést idézne elő. Az új szervezeti formában a tanulók olyan felkészítést kapnak a tantervi anyagból, hogy otthoni foglalkozásra vagy tanulásra nincs szükség. A hipotézis szerint a munka és a pihenés váltakozása a kilencórás szervezett foglalkoztatás során kevésbé terhelő, mint a hagyományos rendszerű napközi szervezeti keretében. A fiziológiás vizsgálatok az ideg- rendszer teljesítőképességére vonatkozóan nem találtak lényegesebb eltérést a különböző szervezeti formában tanulóknál, mindkét csoportnál kedvezőbbek voltak a délelőtti eredmények, mint a délutániak. A pszichés tempó vizsgálata a tanulók szenzomotoros teljesítőképességére, illetve fáradtsági fokára irányult. Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy az iskolaotthonos osztályokban jobb a közérzet, mint a napközis csoportokban. Jobban tűrik a kötelező foglalkozások terhelő hatását, s magasabb azoknak a tanulóknak az aránya, akiknek egésznapos elfoglaltságát pszichés fáradtság nem kíséri. A megterhelési határokat a szubjektív fáradtságérzés megjelenése jelzi: az egyes szervezeti formákban a tanulók különböző időpontban érzik a fáradtságot. A szubjektív fáradtságérzés az iskolaotthonos osztályokban 8—10 óra között magasabb arányban következik be, mint a napköziseknél. Ez az aránybeli eltolódás különösen az 1. osztályos tanulókra jellemző. Az adatok arra engednek következtetni, hogy a tanulók a napközis szervezeti forma délelőtti, „tömbösített“ tanítási óráit jól viselik, kevésbé „érzik“ fárasztónak. A tanulók a beszélgetések során arra hivatkoztak, hogy „jó, ha délelőtt végeznek“ a tanítással, és délutánra ilyen terhelés nem marad. A szubjektív fáradtságérzés délután folyamán az ellenkezőjére fordul: a tanítás végén a napközis tanulók éreznek nagyobb pszichikus fáradtságot. A figyelem intenzitását és ezen keresztül a tanulók objektív elfáradását is megvizsgálták speciális módszerekkel, az eredmények itt azt mutatják, hogy mind az 1., mind pedig a 2. osztályban szignifikánsan jobbak az iskolaotthonos osztályok figyelmi teljesítményei, mint a napközis tanulókéi. A pszichológiai próbák szerint az iskolaotthonos forma kedvezőbb körülményeket teremt az idegrendszeri pszichés terhelésre. Ezt az a tény jelzi, hogy a fáradtság jelei kisebb mértékben és később jelentkeznek, a tanulók pszichikus teljesítőképessége mennyiségileg és minőségileg jobb, mint a napközis gyermekeké. A kétféle egésznapos nevelési szervezeti formát összehasonlítva kitűnik, hogy az iskolaotthonos tanulók 82 százaléka egyáltalán nem tanul otthon, míg ez a szám a napközis tanulók esetében csupán 22,9 °/o. Az iskolaotthonos tanulók közül azok, akik otthon tanulni kényszerülnek — legtöbbször a szülők túlzott mértékű követelményei miatt —, zömmel legfeljebb 10— 30 percet foglalkoznak iskolai tananyaggal. Ugyanakkor a napközis tanulók igen magas arányban (77,1 °/o) kényszerülnek otthoni tanulásra, pótlásra, javításra, másolásra. Ezek az adatok mentálhigiénés szempontból is figyelemreméltóak, mert azt bizonyítják, hogy az iskolaotthonos tanulók esti, maradék szabad ideje kötetlenné válik, alkalom nyílik a családban a szabad interakcióra, játékra és egyben a tökéletesebb regenerálódásra is. (1981, 1. szám, 54—64. o.) KOMENSKÝ Az új oktatási-nevelési koncepció megvalósítása kapcsán többször elhangzik az a nézet, hogy a tanulók túl vannak terhelve. Szükséges konfrontálni ezeket a nézeteket, mégpedig az oktató-nevelő munka hatékonyságának komplex elemzésével ösz- szefüggésben. Az alapiskola alsó tagozatán renge191
