Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1980-12-01 / 4. szám - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalmi lexikonról
Az első kötetnek nemcsak az anyaga, hanem feldolgozásának módszere is különbözik a másodiktól. Nagy problémát okozott az időbeli felső határ megállapítása, s az is, hogy a műve java részét másutt alkotó író mennyiben tekinthető regionális, szlovákiai magyar hagyománynak. A szócikkek terjedelmét illetően is különböző szempontokat kellett figyelembe venni: a) a mű irodalomtörténeti értéke, b) az író születésének és életének helye [a mai Szlovákia területére esik-e vagy sem], c) az életmű kapcsolata a regionális területtel (mennyire tükröződnek benne a hazai élmények] stb. Az első kötetben így három fő kategória alakult ki; 1. azok az írók, akik a mai Csehszlovákia területén éltek, itt jelentős életművet alkottak (pl. Balassi, Bornemissza Péter, Baráti Szabó Dávid, Gvadányi, Gyöngyösi István, Jókai, Madách, Mikszáth, Szenei Molnár Albert, Tinódi Sebestyén, Tompa Mihály. A fentiekhez hasonló terjedelemben írtunk azokról is, akik ugyan nem itt születtek vagy életüknek csak kisebb részét töltötték hazánk területén, életművüknek kiemelkedő alkotásait Szlovákia területén hozták létre, s az előbbiekhez hasonlóan szobruk vagy emléktáblájuk van helységeinkben (pl. Batsányié Kassán (Košice], Csokonaié Komáromban (Komárno] és Bratislavában, Kazinczyé Kassán stb.]. A második kategóriába azokat soroltuk, akiknek az itteni vonatkozású életműve kevésbé jelentős, mint pl. Madách, Gáspár, Rimái János, Szepsi Csombor Márton és mások, de ezek közt vannak olyanok is, akiknek nemzetiségi kutatóink által újabban feltárt regionális jelentősége megközelíti az első csoportba soroltakét (Amadé László, Czuczor Gergely, II. Rákóczi Ferenc és mások], A harmadik csoportba (néhány sortól 25 sorig terjedő szócikk] kerületek a regionális szempontból is kevésbé jelentős írók, akik az összes címszónak több mint 90 százalékát alkotják: Aschs, Ács Mihály egyházi írótól kezdve Zsámboki János történetíróig. Külön problémát jelentett az 1918-as korszakhatár az olyan írók esetében, akik itt születtek, a műveikben tükröződő élmények jelentős része is hazai vonatkozású, de íróvá már 1918 után és Magyarországon lettek, vagy csak kevés itteni vonatkozású művük van (pl. Arany János Karlovy Varyban, Krúdy Gyula a Szepességben, Kassák Lajos Érsekújvár ott (Nové Zámky]. Ezeknek csak csehszlovákiai vonatkozású műveiről írunk, megemlítve az egyetemes magyar irodalomban betöltött szerepüket is. E problémakörbe számos vitatható író neve is bekerült, ezeknek legnagyobb részét a kiadó tanácsára töröltük: kevésbé jelsntős egyházi írókat, Jósika és Katona cseh témájú műveinek bemutatását stb. Az írók mellett felvettük az első kötetbe a legfontosabb lapok, kulturális egyesületek ismertetését is, s az illusztrációk hazai emlékműveket, kiadásokat, nyomdaépületeket, kéziratokat és hasonló emlékeket mutatnak be. Az 1980 elején elkészült második kötet hasonló a romániai magyar irodalmi lexikonhoz: a csehszlovákiai magyar nemzetiségi (kisebbségi) irodalom lexikona. Megírásakor az előző kötettel kapcsolatos tapasztalatokra és szélesebb munkaközösségre is támaszkodhattunk. Háromszáz címszót Csanda Sándor, Turczel Lajos, Zabalai Zsigmond, Ozsvald Árpád, Kázmér Miklós, Varga Erzsébet írtak, de további szerzők közreműködésével is számítunk. A csehszlovákiai magyar irodalom lexikonába felveszünk minden szerzőt, akinek legalább egy számottevő (értékelhető?) könyve jelent meg, a jelesebb újságírókat, kritikusokat, lapokat, kulturális egyesületeket, írói, művészi mozgalmakat, egyesületeket (pl. Sarló, Csehszlovákiai M. Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság), nevezetesebb antológiákat, stb. A lexikonnak nem feladata ugyan a végleges irodalomtörténeti értékelés, de a Magyar Irodalmi Lexikon mintájára nekünk is differenciálnunk kell. Három—tíz lap terjedelemben írunk a legjelentősebbekről, mint pl. Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Egri Viktor, Tamás Mihály és hasonlók. Egy-három lap terjedelemben írunk a második kategóriába sorolt írókról, az élő írók legnagyobb részét is ide iktatva, ami nem zárja ki azt, hogy életművük gyarapodásával az esetleges második kiadásban majd az első kategóriába kerülnek. Egy—harminc sort írunk a harmadik katagóriába javasolt szerzőktől, lapokról, egyesületekről, publicistákról. A kategóriába való besorolást egy irodalomtörténészekből és szerkesztőkből álló tíztagú munkaközösség javasolta. A legnagyobb gondot itt is a kérdéses címszavak okozták. A két világháború között Csehszlovákiában több mint 300 lap és folyóirat jelent meg (a legtöbb rövid ideig), 124
