Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)

1980-11-01 / 3. szám - Vargáné T. Anna: Olvasóvá nevelés az 5. osztályban

csupán 8-at. Csak egy tanuló akadt az egész osztályban, aki nem olvasott semmit, de ó iskolába sem járt rendszeresen és ötödikből marad ki.

Érdekes megfigyelni, milyen műveket olvasnak ebben a korban a legszívesebben a gyerekek. Nálam a következő eredmény született a tavalyi iskolai év végén: Az ötödikesek elolvasott könyveinek 47 %-a mesekönyv, 22 %-a ismeretterjesztő irodalom, 17 %-a verseskötet és csupán 14 %-a volt ifjúsági regény.

Azok a tanulók, akiket az olvasás szeretetére nevelünk, akik az olvasókönyvön kívül felfedezték a maguk számára az olvasás gyönyörét, ezt az utat később is követik.

A 10 éves gyerek nagyon szeret versenyezni, s én ezt használom ki, hogy a fenti célt elérjem. Az osztály tanulóit 4—5 tagú csoportokra osztom (minden csoportban van kitűnő, közepes és gyengébb teljesítményű gyerek), s versenyt hirdetek: Az a csoport nyer, amelyik a legtöbb jó pontot gyűjti össze a hónap végéig. Ezután felhívom a figyelmüket arra, hogy legkönnyebben akkor szerezhetnek pontokat, ha elolvasnak egy könyvet, s azt elhozzák az iskolába, hogy beszámoljanak róla az osztálynak. Minden elolvasott könyvért annyi pont jár, amennyi a könyv oldalainak a száma osztva tízzel (Pl. egy 152 oldalas könyvért 15 jó pontot adok.)

Minden hónap végén értékelünk, s a nyertes csoport minden tagját egyessel jutalmazom. (Természetesen aki egy könyvet sem olvasott, annak nem jár a jutalom, de ez igen ritkán történik meg. Még a leggyengébb tanuló is igyekszik legalább egy vékony könyvecskét elolvasni, csakhogy megkapja a győztesnek járó jutalmat.)

Az eredményhirdetés után csere következik: az a csoport, amelyik a leggyengébb eredményt érte el, választhat a nyertes csoport tagjai közül egy tanulót, s cserébe a maga tanulóját adja (kitűnő tanulóért kitűnőt, közepesért közepest stb.) Egy-egy jó csere nagyon hasznos a csoportra nézve, ugyanis egyik-másik tanuló igen eredményesen tudja aktivizálni csoporttársait.

Az olvasás iránti érdeklődés felkeltése kiindulópont a könyvek megszerettetésére, kezdő lépés a cél felé. így hát minden eszközt, eljárást felhasználok, hogy taníványaim szeretettel forduljanak a könyvek felé. Az érdeklődés felkeltése maga után vonja a szenvedélyes olvasást, ha ezt elértük, a munka további része már könnyebb.

Hogy az olvasóverseny jól induljon, mindjárt a tanév kezdetén kifüggesztem a falra az elolvasásra ajánlott könyvek listáját (lásd Magyar nyelv és irodalom. Tanulmányi anyag az alapiskola 5—8. osztályában tanító pedagógusok átképzéséhez. SPN Bratislava 1979 — 125. old.)

Az irodalmi faliújság igen alkalmas rövid könyvismertetésekre. Főleg új könyvek megjelenésekor hívom fel tanítványaim figyelmét a könyvesbolt újdonságaira. Végezheti a könyv ismertetését a tanító vagy éppen egy irodalomszerető tanuló a tanító irányításával az irodalmi órákon is. Gyakran maguk a tanulók fedeznek fel egy- egy értékes, nekik való könyvet, amely ugyan nem szerepel az ajánlott könyvek listáján, de örülök, ha sokan elolvassák.

Szerintem nem szabad megfosztani a tanulókat attól az örömtől, hogy azt olvassanak, amit akarnak. Csak akkor tudják majd megkülönböztetni az értékest az értéktelentől, ha van összehasonlítási alapjuk. Persze ügyes irányítással elérhető, hogy bizonyos könyveket (A Pál utcai fiúk, Puffancs, Göndör és a többiek, Verne, Twain, Kästner, Fekete István könyvei, Bölcs bagoly könyvek stb.) mindenképpen elolvassanak (Pl. úgy, hogy dupla vagy tripla pontszámot adok értük.)

A tanulókkal megértetem, hogy a házi olvasmányokról olvasónaplót kell vezetniük. Csupán rövid, lényegre vonatkozó feljegyzéseket kívánok tőlük. (A szerző, a mű címe, melyik könyvkiadó hol és mikor adta ki a művet, ki illusztrálta, a cselekmény helye, ideje, a szereplők csoportosítása a főhős szempontjából, ki mellett áll az író, miért tetszett a könyv, rajz, adatgyűjtés az íróról.) Megkövetelem, hogy minden feljegyzés önálló legyen. Az önállóságot könnyű ellenőrizni: A ta88