Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1979-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: Gondolatok egy tankönyvről
tályokban. Az ötödik osztályokban végzett kísérlet tavaly zárult, és a gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján átírt és kijavított kéziratok már a nyomdában vannak. Ebben az évben a hatodik osztály kísérleti tankönyveit kell a gyakorlat tapasztalatai alapján átdolgozni. Az alábbiakban a Pedagógiai Kutatóintézetnek és az általa irányított kísérletező pedagógusoknak a munkájába akarunk betekintést nyújtani. 2. Az irodalmi olvasókönyv kísérleti tankönyvét az alapiskolák 6. osztálya számára (Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 1977) kétéves gyakorlat és tapasztalatgyűjtés után fogják a szerzők átdolgozni. Az alábbiakban a kísérlet eredményeiről, illetve az átdolgozás néhány szempontjáról szólunk. A kísérleti tankönyv újszerűségét elsősorban abban látjuk, hogy a szerzők igyekeztek eleget tenni a) az értő olvasás és az irodalmi szépet igénylő olvasóvá nevelés, b) a kifejező hangos olvasás, c) a szavalás és az előadás készségeit és képességeit fejlesztő követelményeknek. Ugyanakkor a „tömeges olvasás“ terén, d) a tanulók figyelmét a lexikonok, a szótárak, a kézikönyvek, a monográfiák és általában a könyvtár használatára irányítja. A szerzők igyekezetét a kísérletek igazolták. A kiválasztott és a tankönyvben közölt anyag megfelel az igényeknek. A feldolgozás módját illetően a vélemények — természetesen — eltérőek. 3.1. A tankönyv az állat- és a tanító mesékkel indít, s ezzel a tanulók képi gondolkodása fejlesztésének nagyszerű lehetőségét nyújtja. A kísérletek egyelőre ugyanis azt jelzik, hogy tanítványaink zöme a 6. osztályban ma még nem érti az irodalom művészetjellegét. A kísérletek egyértelműen igazolták, hogy még a Walesi bárdok allegóriáját sem értik kellően. Pedig a művészi kép egyenlő az irodalom, a világ megismerésének önálló, szuverén formájával (pl.: J: Rjurikov: A szóképek és a képi gondolkodás). Éppen ezért Aiszóposz: A teknősbéka és a sas, A teknősbéka és a nyúl vagy La Fontaine: A tücsök meg a hangya nagyszerű lehetősége annak, hogy a tanulóknak szinte a vérévé váljék, hogy a művészi megismerés és ábrázolás a lukácsi felfogás szerint (Az esztétikum sajátossága II.) nem csupán a 2. jelzőrendszer síkján zajlik le. Ez a képzetek szintjén megvalósuló jelzőrendszer a képzelet és az intuíció reflexeit hozza mozgásba. Ezért „több“ a művészi szöveg a 2. jelzőrendszer szövegétől. Az esztétikai megformáltság csatornájának helyes értésére, a kommunikációelmélet törvényszerűségeinek ismeretére és használatára nevelésnek ebben a korban jó eszköze a tanító mese, mert szinte kényszeríti a tanulót, hogy észrevegye: a tücsök meg a hangya nemcsak „bogár“, hanem szimbólum — tehát, hogy „de te fabula narratur“. És más-más szimbólum „ugyanaz“ a teknősbéka más-más szövegkörnyezetben. Tehát a tanító mese a képzeletnek és az intuíció reflexének, azaz a művészi tükrözés, az irodalom értésének jó iskolája lehet. Hiszen az olvasó éppen ebben a korban kezdi kinőni az olvasmányba való gyermeki, feltétel nélküli beleélését, de szegényes tapasztalatával ugyanakkor még nem érti, nem értheti az irodalom (a reális élet művészi tükrözésének) lényegét. S ebben segíthet a tanító mese, de általában kell, hogy segítsen ebben a készülő tankönyv minden sora. Ebben az évfolyamban (is) ez az irodalom tanítás korszerűsítésének egyik központi kérdése. Ennek megoldása jelent heti csak a tantervi célok igazi teljesítését. S ha a tudomány jelenlegi állása miatt ez egyelőre teljesen nem is sikerülhet, a probléma megkerülése minden irodalomkönyvben a verbális jellegű közlésjegyek zavaros halmazát jelentené... 3.2. A tanító meséket természetesen kapcsolni kell a tanulók eddigi ismereteihez (mi a mese, a cselekmény, a szereplő stb.j. Ajánlatos lenne a 58
