Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1979-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: Gondolatok egy tankönyvről
kérdésekkel rögtön feldolgozni egy-egy mesét. S nem a mese végén függelékként közölni a feladatokat. A feladatok és a kérdések (kérdések vagy feladatok?) sorát úgy kell lépésről lépésre megkomponálni, hogy ezek a tanító mesék minden sajátosságára fényt derítsenek. (Szereplők, jellemzésük, emberi tulajdonságaik, tanulság.) Ilyen szempontból a tankönyv nemegy kérdése „ad hoc“-szerű. Például a „gyűjtsetek közmondásokat“ jellegű feladatok túl általánosak, s ezért nemcsak zavaróak, de nem is növelik (sőt bizonyos esetekben esetleg csökkenthetik a tanulók (természetes) aktivitását. Ezért az ilyen jellegű feladatokat konkretizálni kellene. Ebben az esetben kb. így: 0. Nagy Gábor könyve alapján gyűjtsetek (pontosabban, keressetek és írjatok ki) a munkáról, a barátságról szóló közmondásokat. Lényeges ismét: megértetni a tanulókkal, hogy az egyes variánsok közti (stiláris és tartalmi) eltérések ellenére is a közlemény magja azonos. Persze, tudjuk: a kérdések és a feladatok jelentik általában minden tankönyv Achilles- sarkát. 4.1. A népdalok válogatása sikerült. A több tízezer dalból a szerzők a népdalkincs legszebb gyöngyszemeit választották. Az elrendezés azonban nem a legtalálóbb, mert nincs benne kellően identifikáló rendszerező elv. A népdaloknak történeti és lírai dalokra való osztása ugyanis nem felel meg a tudomány mai állásának. Hiszen melyik népdal nem lírai mű? Maga a népdalforma annyira lírai ,hogy még az epikát is lirizálta, s így született a ballada. Ezért más, a tudományosságnak jobban megfelelő rendszerező elvet javaslunk. PL: I. az időhöz kötött dalok és II. az időhöz nem kötött dalok szerinti felosztást. Az időhöz kötött dalok pl. az újesztendő és a különböző népszokások dalai. Az időhöz nem kötött dalok pl. a) a foglalkozással, munkával kapcsolatos; b) a katonadalok; c) a szerelmi és lakodalmas dalok (falu-, lány-, legénycsúfoló, tréfás dalok stb.). A felosztásban jól eligazít pl. a Magyar Népzene Tára. Más, „irodalmibb“ rendszerező elv is elképzelhető, mint például: a népdal elkíséri az embert a bölcsőtől a sírig ... 4. 2. A tankönyv véglegesítésekor több gondot érdemes fordítani a koordinációra, elsősorban az ének-zene tanításával és tankönyvével való egyeztetésre. 4.3. A népies műdal több figyelmet érdemel, lényegesen jobb dalválasztással, akár Petőfitől a Befordultam a konyhára, akár a Nagybercsényi Miklós (Dankó)-szerű népdallá lett nótáról legyen is szó. 4. 4. A megzenésített vers közlése nagyon jó ötlet, de mivel új, éppen ezért precízebb kidolgozást kíván. 5. Külön problémát jelent, hogy a kísérleti tankönyv néhány már tanított műfajelméleti, szerkezettani, stilisztikai vagy verstani ismeretet új anyagként kezel (a hasonlat, a hangsúlyos verselés stb.). Általában javasoljuk: használjuk a már tanított alakzatoknál a deduktív következtetési eljárást. Ilyenkor azonban a kiindulás mindig a már tanult modell (pl. hasonlat = Elváltak egymástól, mint ágtól a levél az 5-es tankönyvből!) legyen. Az új anyagrésznél viszont az induktív következtetési eljárás dominálhatna. Ezt figyelembe véve persze az olyan anyagrész, mint „A versszak“ nem felel meg elképzeléseinknek, mert nem az élő élményt jelentő irodalmi szövegben funkcionáló alakzatot mutatja be, hanem egy kipreparált, izolátlan konzervált alakzatot, mely — hiába a csoportrím vagy a versszak, a keresztrím vagy a félrím „képlete“ — így, ilyen formában, „tananyaggá ömlesztve“ nem vezeti el a tanulót az alakzatnak a szövegben betöltött funkciója értéséhez. Az ilyen feldolgozási forma tulajdonképpen már csak az összefoglaló ismétlés lehetne, tehát a már ismert anyag deduktív szummarizációja. Ezt azonban meg kellene előznie egy lépésről lépésre való haladásnak, programozásnak, amit kellő gyakorlással irodalmat értő-érző és szerető indukciós bázissá lehetne fejleszteni. Ezt a műveletsort persze az alakzat mindig azonos modelljén kelle57