Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1979-10-01 / 2. szám - Schniererné Wurster Ilona: A magyar nyelv és irodalom tanítása az alapiskola 4. osztályában
törvényt, s ma már ezen az alapon kell tanítanunk. Ennek az alapigazságnak a felismerése, hipotetikus kidolgozása a csehszlovákiai magyar kultúra egyik legnagyszerűbb fegyverténye. Ezt mostmár „csak“ gyakorlattá kell érlelni. Tanulóink ugyanis az iskolában tanított két nyelv és két kultúra kontraszti- vitásában élve sokoldalúbb, összehasonlító emberekké fejlődhetnének. Ezért aztán részükre feketébb a fekete és — éppen ezért — ragyogóbb lehetne a fehér. Ezzel az egészséges kétoldalúsággal mindenképpen flexibilisebb, gazdagabb, színesebb spektrumú ember válhat majd belőlük. Az elképzelést az alapiskolákban 1984-ig megvalósuló tartalmi korszerűsítés során be kell épí teni pedagógiai gyakorlatunkba, de propagandánkba is. Ezzel lehetne ugyanis értékesebbé és így vonzóbbá tenni iskoláinkat, s lehetne egyben harcolni a mindent torzító, a kelet-középeurópai ember nemegyszer elszomorító romantikus múltbanézése vagy akár a nemzetiségre jellemző „kicsiny de a mienk“ provincionalizmusa ellen. így járulhat hozzá a nyelvi nevelés ahhoz, hogy iskoláinkban a kötelező tízéves iskolalátogatás eredményeként nyílt habitusú, boldog embert nevelhessünk. Olyan embert, aki nemcsak szereti, de igényli és ezért ápolja is hagyományainkat. S emellett könnyedén közlekedik nemcsak az egyik nyelvből a másikba, hanem az egyik kultúrából is a má sikba, és ez a mi számunkra, a Szlovákiáik és magyarok számára az a kohéziós többlet, aminek internacionális értéke vitathatatlan. Ez a dolog dialektikája. Ennek a gondolatnak a megértése kulcsa helyzetismeretünknek és elkötelezettségünknek, pártosságunknak — és így természetesen jövőnknek is. Schniererné Wurster Ilona A magyar nyelv és irodalom tanítása az alapiskola 4. osztályában Az 1979/80-as tanévben az alapiskola alsó tagozatának minden osztályában, tehát a 4. osztályban is már az új tanterv szerint kell tanítani. A pedagóguskonferencia határozata értelmében mi is erőteljesebben hangsúlyozzuk: tovább kell fokozni az oktató-nevelő munka hatékonyságát; azt, hogy az új tanterv határozottan tanuló-, illetve emberközpontú; át meg át szövi a tanulók személyisége, képességei sokoldalú fejlesztésének a gondolata. Ezért az oktatás-nevelés folyamatát gazdaságosan kell megszervezni, s az üresjáratokat teljesen száműzni a tanórákról. Az 1—3. osztályban szerzett tapasztalatok igazolják, hogy az értelmesen feldolgozott igényes tananyagot örömmel sajátítják el a tanulók. Meg kell jegyeznünk, hogy többet szabad tanítani, de többet követelni, mint amennyit a tanterv előír, nem szabad. Továbbra is érvényben marad a követelmény, hogy a pedagógusok csökkentsék, illetve küzdjenek a semmitmondó, üres beszéd ellen mind a saját, mind pedig tanítványaik nyelv- használatában. Ezzel értékes percek szabadulnak fel, melyek az ismeretek szerzésére, elmélyítésére, szilárdítására fordíthatók. A hatékonyság vizsgálata során az anyanyelvi órákon megállapíthattuk, hogy a pedagógusok már kevesebbet beszélnek. Ez jó jel, ugyanis nem az a jó pedagógus, aki maga nagyon sokat beszél a tanórán, hanem az, aki 44
