Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1979-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: A nyelvi nevelés kérdéseiről, különös tekintettel a tudatformálás feladataira
hiába minden hipotézis és koncepció, minden tanulmány és kísérlet, ha nem szívleljük meg a szimonovi anekdota tanulságát. Ne legyen elég egy kósza hír ahhoz, hogy valaki kétségbe vonjon egy koncepciót. Kérdezzünk rá: ismeri-e az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó alapvető műveket? És ugyan hányán nevetnének nálunk önkritikusan az anyanyelvi oktatás jelentőségéről és az erre épülő szlovák nyelv elsajátításának mindenkit érintő kérdéseit követő kínos csend után? Nagy tiszteletem az ősz moszkvai mesteré, de ha egy nyári táborozás értelmiségi résztvevőinek e kérdések terén meglevő szürke tájékozatlanságára és kritizálhatnékjára-ítélhetnékjére gondolok, nem tudom átvenni az önkritikába, az önkinevetésbe való hitét. Persze, az ideológiai munkához hozzátartozik, hogy szoktassuk rá az embereket akár a szimonovi rákérdezéssel, de elsősorban a türelmes magyarázással nemcsak a felületesség elvetésére, hanem a minket érintő kérdések elmélyült tanulmányozására. Ilyen közegben a hírmorzsa-felkapók, a hétköznapi élet, a közélet, a kultúra és az „oktatásügy kívülálló felületesei“ nem hathatnak jobban, mint a:ck, akik igazán tudják és ismerik a nyelvi nevelés ezerarcú problémáját. Hiszen a társadalom éppen rájuk, a gyakorló pedagógusokra bízta ennek a kérdésnek a rendezését. Azért van szükség a meglevő alapkérdések széles körű elfogadtatására, hogy aztán éppen ők, a gyakorlat hozzáértői további kérdéseket tehessenek fel. Mert a hozzáértők konstruktív kritikája a záloga a meglevő továbbfejlesztésének, javításának-finomííásának. 2. 1. A nyelvi nevelés kérdéseit lapunk 1979. januári számában (vezércikk) is fejtegettük. A Comeniustól kölcsönzött unescói „lingua vernakulá“-ig hosz- szú volt az út. Ma már — a rendelkezésünkre álló tanulmányok alapján — a szakemberek számára világos, hogy a kommunikáció (a közléscsere) a közlő kapcsolat zavartalanságának előfeltétele egyrészt a közös jelrendszer megléte, másrészt, hogy a beszélők a nyelvi rendszert ugyanúgy értelmezzék. Az ember tudatában többféle jelrendszer alakul ki és él egyidejűleg. Abban az esetben, ha a kommunikáció térben és időben azonos két nyelvi síkon valósul meg, az anyanyelvi 2. jelzőrendszer mellett újabb jelzőrendszer alakul ki. A nyelvi kommunikációnak ez a kétsíkúsága, ha nem irányítják, zavarhatja a kiejtést, a szóhasználotot, illetve (a későbbiekben) a mondatalkotást is. Mivel az ember a második nyelv (a lingua secunda, Ľ2) minden elemét és jelenségét ösztönösen is az anyanyelvi tudatához (az Li-hez) hasonlítja, közben (az Li>L2-es közegben) átéli a két jelrendszer közötti különbséget. Ezt a nehézséget kell áthidalnia a korszerű nyelvi nevelésnek, mely a hipotézis szintjén minden iskolai dokumentumunkban (tanterv, tankönyv, módszertan) megtalálható úgy, hogy a két nyelv hasonló és eltérő jelenségeit összeveti és tudatosítja. Elvünk — s ezt fejtegetjük publikációinkban, lapunkban immár két évtizede —, hogy az anyanyelv az alapja minden filológiailag idegen nyelv szabályrendszere megértésének és elsajátításának. A prágai pedagóguskonferencia — mint arról a perexben már szó volt — egyik alapvető tanulsága, s ez Malinov professzor fejtegetésének is az egyik alapvető gondolata, hogy nem elég egy hipotézis passzív elfogadása. A feladat egy-egy hipotézist kísérlettel igazolni — s zömmel már ez is megtörtént —, továbbá a kísérlettel igazolt elgondolást széles társadalmi bázison el kell fogadtatni. A nemzetiségi iskolák nyelvi nevelésének specifikuma az anyanyelvi ismeretekre épülő kettős nyelvi kommunikáció megvalósítása társadalmi szükségének és pedagógiai lehetőségének mindenkivel való megértetése és elfogadtatása, azaz: bizonyítása. Ennek első feltétele a jelenlegi eredmények ismerete és a hiányok pótlása. További feltétel: egy elmélyültebb stúdium, a hallomás és a hír kikapcsolása, meg az olyan szimonovi rápirítani tudás is ott, ahol ez szükséges ... 2. 2. A nemzetiségi iskolában a nyelvi nevelést sajátossá teszi az anyanyelvre alapozó többségi nyelv igen intenzív tanítása-tanulása. Ez pedig lehet 42
