Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1979-10-01 / 2. szám - Tankó László: A gimnáziumi oktatás korszerűsítése, különös tekintettel az irodalomoktatásra
A második irodalmi órán, a művészet és valóság közti viszony megvilágítása után, rávezetjük a tanulókat a művészetek sokféleségére, különböző megnyilvánulására. Ezek dokumentálására többféle szemléltető eszközt mutatunk be, amint azokat már fent felsoroltuk. Legtöbbet természetesen a novellánál időzünk (Sánta: Sokan voltunk), ezt beszéljük meg. A legjobb, ha az órára úgy jönnek a tanulók, hogy az irodalmi művet már otthon elolvasták, s itt esetleg 1—2 részt olvasunk fel. Mivel itt lényegében az irodalomról csak mint művészeti ágról van szó, nem szükséges részletes elemzésbe bocsátkoznunk. A különböző művészeti ágak felsorolása után külön szólunk az irodalomnak a művészetek között betöltött szerepéről. Hangsúlyozzuk az irodalom sajátos kifejezőeszközét: a nyelvet. Az óra levezetése a fentiek szerint alakul. 3. óra Az óra tárgya: Az irodalom társadalmi szerepe. Az író és a mű; az író és kora. Nevelési cél: Minden irodalmi alkotás egyúttal társadalmi és világnézeti állásfoglalás is. Szemléltetés: Sánta: Sokan voltunk, Petőfi Sándor: Rongyos vitézek. A tananyag feldolgozása — az óra levezetése: Az órán három dolgot kell megtárgyalnunk: a) Az irodalom társadalmi szerepét, b) Az író és az irodalmi mű viszonyát, ej Az író és a kor kapcsolatát. Mindhárom tovább bővíti -a tanulók irodalomról alkotott fogalmát. Mint a korábbiakban, most is egyrészt Sánta Ferenc novelláját vehetjük alapul, ezen magyarázzuk meg, hogyan tükrözi a mű azt a társadalmat, amelyről szól, és hogyan fogalmazódik meg bennünk is ezáltal a mű, az író mondanivalója. Ennek kapcsán a tantervnek megfelelően olyan fogalmakat kell még érintenünk, mint a pártosság, népiesség, eszmeiség, igazságosság. Az író az irodalmi művön keresztül maga is vallomást tesz, állást foglal, és elkötelezi magát ennek vagy annak a társadalomnak, az igazságnak. Ez tehát az író és az irodalmi mű viszonya, az író és a kor kapcsolata, amelyben él vagy amelyről ír. Hangsúlyozzuk tehát ezek kapcsán, hogy minden irodalmi alkotás egyúttal társadalmi és világnézeti állásfoglalás is, és ez szocialista társadalmunkban egyet jelent a proletariátus ügyének tudatos szolgálatával. Petőfi: Rongyos vitézek című versének a felolvasása és rövid elemzése is bizonyítja előbbi állításainkat. Petőfi Sándor vallja és kimondja, hogy verseiben „eszmék küzdenek“, hogy verseivel csatázik, harcol, vív, küzd, lelkesít, és ha kell, lázit is. „Csatázok verseimmel... egy-egy Harcos legény minden dalom. Mind bátran harcol, bátran vág ...“ Tulajdonképpen itt, ezek kapcsán beszélhetünk az író és az olvasó viszonyáról is; az olvasóról, mint az irodalmi kommunikációs harmadik tényezőjéről: A tananyag feldolgozása — az óra levezetése: 39
