Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1979-10-01 / 2. szám - Pék Vendel: Történelmi határkő
E történelmi szempontból oly rövid idő alatt Szovjetunió népei olyan utat jártak be, amellyel a Föld egyetlen nemzete sem büszkélkedhet. A szovjet emberek számtalan akadályt győztek le ez alatt az idő alatt. Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány a nemzetközi helyzet tudományos elemzéséből kiindulva alkotó módon érvényesíti és fejleszti a felmérhetetlen lenini hagyatékot, ami az SZKP kongresszusainak határozataiban jut kifejezésre. A kommunista társadalom anyagi-műszaki bázisának építése, a szovjet nép egyre növekvő életszínvonalának fokozása, a kozmikus tér meghódítása — mindez megvalósíthatatlan béke nélkül. Ezért a szovjet külpolitika alapcélja: a békés építéshez szükséges feltételek megteremtése. A szovjet külpolitika alapvető céljait és jellegzetes vonásait már a szovjetek első rendelkezéseiben megtalálhattuk. A szovjetek II. összoroszországi kongresszusa 1917. október 25-én jóváhagyta a Lenin által megfogalmazott békedekrétumot. E dekrétum kinyilatkoztatta, hogy a szovjet külpolitika fő alapelvei a proletár internacionalizmus és a békés egymás mellett élés elve az eltérő társadalmi és gazdasági rendszerű országokkal szemben. Szovjetunió külpolitikájában az elmúlt több mint hatvan év alatt minden tőle telhetőt elkövetett annak érdekében, hogy a vitás nemzetközi kérdések ne lehessenek az emberek gyilkolásának okozói. Nemcsak a két világháború közti időszakban, de a második világháborút követő hidegháború feltételei közt is következetesen védelmezte a békét és a nemzetek biztonságát. Az a tény, hogy az emberiség már több mint harminc éve nem ismeri a világháború borzalmait, elsősorban a szovjet külpolitika eredménye. A béke megőrzésének és védelmezésének politikája a szovjet kormány részéről a hetvenes évek folyamán még erőteljesebben jut kifejezésre. Az SZKP XXIV. kongresszusán jóváhagyott békeprogram, melyet a XXV. kongresszus megerősített, jelentős sikereket ért el. Ezen sikerek közé tartozik, hogy Európában javult a kapcsolat a Szovjetunió és az NSZK között, Lengyelország és Csehszlovákia kapcsolata az NSZK-val, hogy sor került a két német állam közötti kapcsolat felvételére, hogy Helsinkiben Európa legmagasabb szintű képviselői politikájuk alapvető céljaként elfogadták a békés egymás mellett élés gondolatának támogatását, hogy ebben az évben sor kerülhetett a Salt-11. egyezmény aláírására a két hatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió közt. Szovjetunió Kommunista Pártja a lenini hagyatékhoz hűen internacionalista szellemben támogatja a nemzeti és felszabadító mozgalmat. A világ politikai küzdőterén végbement változás az októberi forradalomtól kezdve egyre inkább a szocializmus javára dolgozik. így például Afrika, Ázsia, Latin-Amerika nemzetei az elmúlt több mint fél évszázad alatt nemegyszer tapasztalták, hogy az orosz forradalom, mely tartalmánál fogva proletár forradalom volt, kifejezi a szovjet állam nem proletár tömegeinek az érdekeit is, és ezen eszmék teljes mértékben megfelelnek a gyarmati sorsban sínylődő, illetve e sorsból felszabadult nem proletár tömegek érdekeinek. Október eszméi a gyakorlatban elősegítették és elősegítik az elnyomott nemzetek felszabadító harcát és a felszabadult nemzetek gazdasági, politikai függőségből való szabadulását. Hat évtizeddel az októberi forradalom után a szocializmus anyagi, eszmei hatása egyre nő a világon. Ott található mindenütt, ahol a munkásosztály, a munka és a szociális haladás érdekében felemeli szavát. A marxizmus-leninizmus mint élő tanítás gondolata újabb és újabb követőket szerez magának. A forradalmi folyamat általános törvényszerűségei az NOSZF-ben és a reális szocializmus országai szocialista építésében igazolódtak. Ellenségeink, az antikommunisták támogatói jobbról és balról is az NOSZF-et orosz különlegességnek tartják. Azt hirdetik, hogy az október által megkezdett út csupán az elmaradott nemzetek számára jelent haladást. Kétségbe 34
